1848-ig afféle "másodhegedűsként" élték a nők életüket férjeik mellett, még Magyarországon is. Azonban a március 15-i események óriási változást hoztak a gyengébbik nem életében és megítélésében. A forradalom előestéjén, Jókaitól Kossuth-ig írók, újságírók, politikusok gyújtó hangú kiáltványokban buzdították a magyar nőket, lépjenek elő a „háttérből”, s jó honleányokként szolgálják a szabadság ügyét. A hívó szó nem maradt megválaszolatlanul.

• Szendrey Júliának köszönhetjük az első kokárdát. Petőfi feleségét a francia forradalom ihlette meg, ott látta a trikolór használatát. Március 15-én reggel megvarrta és férje zakójára tűzte az első darabot. Azonban rosszul, mert a magyar színsorrend helyett az olaszra emlékeztetett a kokárda.
• A Táncsics kiszabadítására induló tömeg élén is egy ismert színésznő vitte a zászlót.
• Vasvári Pál állítólag imádta a nőket, ezért március 15-én késve érkezett, a délelőtti órákat ugyanis szerelmi légyottal töltötte.
• Sok honleány akadt (Bányai Júlia, Pfiffner Paulina, Megyesi Karolina, Viola Anna), kik a harci felhívást szó szerint értelmezték, s férfiruhát öltve a csatamezőn szereztek érdemeket. A leghíresebb nőhonvéd azonban Lebstück Mária volt, ki Károly álnéven hőstettek egész sorát hajtotta végre.
• A korabeli anekdota szerint Szendrey Júlia harciasságával maga űzte a csatatérre férjét. Petőfit ’48 júniusában szabadszállási követnek jelölték, de rosszakarói azt terjesztették, hogy a költő valójában királyságpárti. A nép a hírre agyonütéssel fenyegette meg a házaspárt. Petőfi hajlott volna arra, hogy visszaforduljon a városból, de felesége nem engedte.
• Laborfalvi Róza este a Nemzeti Színház színpadán - a Bánk bán című előadásban Gertrudis királynőt játszotta – kokárdával üdvözölte a színpadra lépő Jókai Mórt.
• 1828-ban Brunszvik Teréz megalapította az első magyarországi óvodát, Angyalkert néven a budai Krisztinavárosban. Hatására Teleki Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban, független nőként leánynevelő intézetet nyitott, aminek a falai között hazafias nevelést folytatott a szabadságharc ideje alatt is.

(A fotón Szendrey Júlia.)