A minap egy rossz élmény ért, melynek hatására elszomorodtam. Egy ismerősöm erre azt mondta nekem, hogy ha úgyis olyan pozitívan gondolkodom, akkor ne legyek szomorú. Visszakérdeztem, hogy szerinte mit jelent az, hogy pozitív gondolkodás, a válaszon pedig elképedtem. Azt jelenti, hogy valaki mindig vidám? Súlyos félreértés. Akkor talán tisztázzuk!

A pozitív gondolkodás fogalma nagyjából az Agykontroll nevű elmefejlesztő módszerrel egy időben jelent meg hazánkban, melyet dr. Domján László 1990-ben kezdett el tanítani. Nyilván korábban is voltak emberek, akik ösztönösen így éltek, gondolkodtak, viselkedtek, de az 1980-as évek végén egy nagy spirituális ébredés történt. Ekkor, vagyis 1989-ben alakult az Édesvíz Könyvkiadó is, az első olyan kiadó, amely felvállalta azokat a témákat, amelyek akkor itthon még kicsit furcsának hatottak: ezotéria, pozitív gondolkodás, ufók, szellemi képességek kiaknázásának lehetőségei. Ez az időszak egybeesik a rendszerváltásnak nevezett történéssel, ami nyilván nem véletlen. Egyrészt ezek a folyamatok, a hirtelen jött szabadság, a nyugati világ ránk szakadása, a „gondoskodó állam” megszűnése okozott egyfajta bizonytalanságérzetet, új, másféle kapaszkodók kellettek az embereknek. Másrészt a kereskedelmi lehetőségek kiszélesedése és a kultúrára gyakorolt pártállami befolyás megszűnése is hozzájárult ehhez.

Van tehát egy fogalom, mellyel egy negyed százada együtt élünk, már része a mindennapjainknak, mégis sokan félreértik. Mert pozitívan gondolkodni nem egyenlő azzal, hogy az ember mindig „happy” és soha, semmi gondja-baja nincsen. Nem egyenlő azzal sem, hogy valaki mindig mosolyog. És azzal pedig főleg nem, hogy az ember tagadja a nehézségeit, nem néz velük szembe és azt hajtogatja, hogy minden rendben. Ezek mind nem pozitív gondolkodásra, hanem önámításra vagy hazugságra (akár önmagunknak is!) utalnak. Nem az a pozitív gondolkodás, ha látványosan olvassuk A Titok című (egyébként tényleg remek) könyvet, aztán semmit sem valósítunk meg belőle. Nem, ez mind nem az.

Pozitívan gondolkodni azt jelenti, hogy általában a dolgok jó oldalát nézem. Vannak céljaim, vágyaim, tervem arra, hogy ezeket hogyan érem el. Hálás tudok lenni azért, amim már megvan. Tudatos vagyok önmagamat illetően, legalábbis túlnyomó részben. Minél inkább, annál jobb. Időt szakítok önmagamra, megengedem magamnak az „énidőt”, amikor csak magammal vagyok elfoglalva, képes vagyok szeretni magamat. És ha baj van, akkor megengedem magamnak a szomorúságot, az elkeseredést is. De nem zuhanok bele, hanem a kiutat, a megoldást keresem és hiszek magamban annyira, hogy tudom, meg is fogom találni. Többnyire mosolygok, de csak ha szívből jön. Ha épp nem mosolygok, akkor is tudom, hogy hamarosan ismét lesz rá okom. Elhiszem, hogy megérdemlek dolgokat és becsülöm magam annyira, hogy ha egy helyzet nem megfelelő számomra, akkor megoldom, elfogadom, vagy kilépek belőle.

Van egy nagyon egyszerű módszer arra, hogy megtanuljunk valóban a pozitív dolgokra fókuszálni, ez pedig a hála érzése. Több módja lehetséges. Tartsunk magunknál egy követ, meg is lehet nyugodtan festeni szépre, a nap folyamán pedig többször markoljunk rá és adjunk hálát valamiért. Lehet apróságokért, evidenciákért is. Vezethetünk hálanaplót, naponta írjunk le néhány dolgot, amiért aznap hálásak voltunk. Illetve lehet ez egy esti kis szertartás is, amikor néhány percre elcsendesedve az aznapi hálánkat fejezzük ki. A hála érzése az, ami generálja az életünkben a további jó dolgokat, ez az alapja mindennek. Hiszen annyi mindenért lehetünk hálásak, ugye?