A „szocialista” polgári írónő

máj. 9., 2017

A „szocialista” polgári írónő

Az élet nem fehér és fekete. Nagyot tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy a jobboldali és baloldali világnézet mindenben elkülönül egymástól. A valóság szerencsére ennél sokkal összetettebb, és bizony a két világnézet a legtöbb emberben keveredik egymással. Nem volt ez alól kivétel a két világháború közötti időszak egyik legnépszerűbb magyar írónője, Mollináry Gizella sem.

Hogy ki volt ez a rendkívüli népszerűségnek örvendő írónő? Hogyan lehetett valaki egyszerre szocialista elköteleződésű, de mégis polgári értékeket valló művész?

Mollináry Gizella egy délszláv anya és egy olasz orvos apa hányatott sorsú, korán nevelőszülőkhöz került gyermeke volt. Az írónőt gyermekkorában - mint ahogyan azt Keresztes Csaba tanulmányában olvashatjuk - szinte kézről kézre adták az emberek, azok, akik ideig óráig foglalkoztak vele. Élt cselédeknél, vendéglősöknél, vasutasoknál is. Korán dolgozni kényszerült, volt malterhordó, textilszövő, markotányosnő, de piaci kofaként is kereste a kenyerét. Az írónő már kisgyermekként megismerte az éhezést és a nincstelenek nélkülözésekkel teli életét. Lényegében a szocialista eszmékkel történő megismerkedés emelte ki a teljes lezülléshez és megsemmisüléshez vezető útról.

1919-ben Nógrád megyében újságírói és propagandista munkát végzett, majd a Tanácsköztársaság idején párttitkári teendőket látott el. A Tanácsköztársaság bukása után bujkálni kényszerült, majd bebörtönözték, ahonnan viszonylag gyorsan szabadult, majd rövid időre külföldre menekült. Hamarosan megkezdődött írói pályafutása, hiszen külföldi tartózkodása során már folyamatosan küldött Magyarországra szépirodalmi jellegű írásokat, amelyeket többek között a Nyugat folyóirat is közölt.

Mindeközben Mollináry Gizella a szerb-horvát-szlovén államban férjhez ment Dragutin Nuberhez, a gazdag műgyűjtőhöz, de első házassága hamar válással végződött. Második házasságát a magyarországi vizsgálóbíróval, Gebauer Gusztávval kötötte meg. Az írónő versei mellett gyermek- és ifjúkorának eseményeit feldolgozó regényeivel aratta legnagyobb sikereit. Baloldali meggyőződése ellenére Mollináry Gizella a kommunista hatalomátvétel után már nem számított megbecsült művésznek. Művei alapján polgári értékrendet valló írónak tartották, így nem engedték publikálni.

Végül az 1956-os forradalom után jelenhettek meg újra írásai, elsősorban a Vigiliában, amely a szocilaizmus idején elhallgatásra kényszerített írók befogadó mentsvárának számító folyóirat volt. Hogy milyen író volt Mollináry Gizella? A kortárs kritikusok sem tudtak erre jó vagy rossz minősítéssel felelni. Inkább azt lehet róla mondani, hogy egy ösztönösen jól író, különös sorsa által is írásra predesztinált, érzékeny lelkű nő volt, akinek történetei, stílusa magával ragadták az olvasókat. 

Szaplonczay DóraSzaplonczay Dóra

Hozzászólások