Oly sokszor előfordult már velem az életem folyamán, hogy kívántam, akartam, más épp ugyanazt érezze, mint én. Amikor becsaptak, de akkor is, amikor boldog élményben volt részem. Mindenki tudja, milyen boldognak vagy szomorúnak lenni; milyen, amikor a fejünk fáj, vagy a szívünk, de mindenki másképp éli meg a mindennapokat. Nincs két egyforma fájdalom, nincs két egyforma öröm, mert más az ingerküszöbünk. Ha valaki közli, hogy fáj a feje, persze, tudod, milyen, hisz neked is fájt már, de biztosan nem fájt ugyanúgy. Kissé elvontnak hangzik a tézisem, de a legtöbb ingert, ami ér minket, másképp éljük át. Mesélünk a nyaralásról, az eljegyzésről, a lábműtét fájdalmáról, és mégsem tudjuk kellő pontossággal visszaadni a másiknak. Mégis van pár dolog, amit meggyőződésem szerint, mindenki ugyanúgy él át, egytől egyig. Amiről, ha mesélni kezdesz, mindenki vehemensen bólogat, mert tudják, mert érzik, mert nem lehet másképp megtapasztalni, csak szinte egy és ugyanazon érzéssel.

1. Épp elaludnál, ám a füledbe zümmög a szúnyog.

Nyári estéken a nyitva hagyott erkélyajtón keresztül belopózó, füledbe duruzsuló szúnyog iránti düh. Ahány emberrel aludtam már, mindenki egytől egyig ugyanazt a viselkedést produkálta. Szentségelések hada, becsukott ablakok és ajtók, felkapcsolt villanyok, kispárnák a kézben, lesben állás, álmos káromkodás közepette a szúnyog falra préselése. Vakarózás, fogadkozás elektromos szúnyogriasztó vásárlására.

2. A Balaton partján terjengő poshadt víz- és halszag.

Szinte minden évben érezni lehet az elhulló állatok okozta bűzt a Balaton partján sétálva. A túlmelegedett víz és a haltetemek olyan tipikus szagot produkálnak, hogy 100-ból 99 ember ismeri és újra átérzi, amikor a téma szóba kerül egy társaságban.

3. Ugyan csak a dohányosokat érinti a következő pont, de ők aztán nagyon is tudják, mit jelent egy kávé mellé leülni egy cigivel.

Sok leszokott dohányos keresi még a mai napig is azt a „feelinget”, köztük én is.

4. Hógolyózás, szánkózás miatti átfagyás, majd az azt követő ki- vagy felengedés.

Felvehetsz te négy zoknit is a hótaposó alá, vagy harisnyák százait a nadrág alá, akkor is bizsergető, szúró, viszkető, kipirosodással járó fájdalommal „enged” ki a tested a meleg szobában. És ez valahol jó érzés. Otthonos, téli.

5. Először megérezni a tél illatát.

S ha már tél. November közepén a sötétben hazaindulni a munkából, már a leheleted látva megérzed a tél illatát. Különleges illat, szinte megfoghatatlan, hisz az évszakoknak nem lehet illata. Mégis mindenki tudja, miről beszélek. A tél illata képes arra, hogy az egész belsőd megbizsergesse, lecsendesülj, visszavonulj kicsit.

6. A magyar határ elhagyása után gombócérzés a torokban és a gyomorban.

Mikor az ember elhagyja az országát, mégha rövid időre is, kicsit mindig elbúcsúzik, még akkor is, ha néhány nap múlva visszatér.

7. Az utolsó egy speciális, ám tipikus érzés: bevered a puncid a biciklivázba.

Nincs olyan kislány, aki élete során legalább egyszer ne ült volna félre a biciklin, és ne érezte volna azt a levegőkapkodós, eszeveszett fájdalmat az altáján. Mi nők, mind ismerjük ezt, tudom. Az arcunk a mai napig eltorzul, szinte levegőt kapkodunk az egykori emléktől, ha eszünkbe jut.

A sor persze hosszan-hosszan folytatható, de ezt a néhány dolgot felidézve is jó a közösséghez tartozni, mégha csak virtuálisan is. Ugye?

(Az írás 2016. október 27-én jelent meg.)