Edgar Allan Poe: Álom az álomban

Vedd csókom homlokodon,

s míg bucsúzom, angyalom,

hagyj ennyit vallanom -

igazad van im,

álmok voltak napjaim,

de ha elment a reményem,

nappal ment-e vagy csak éjben,

vízióban, vagy valóban:

nincs-e épúgy pusztulóban?

Hisz látszat a látomás

álomban álom, semmi más.

Állék hullámgyötört

parton - a hab zúgva tört.

Szorítám kezemet

s pár arany homokszemet.

Mily semmi! mégis mint oson

a mélybe ujjamon,

míg siratom! - míg siratom! -

óh Istenem! hát nem lehet

jobban szorítni kezemet?

óh Istenem! nem sikerül

megvédni egyet ez elül?

Minden látszat s látomás

álomban álom? Semmi más?

(Babits Mihály fordítása)