Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás

 Kész a világ,

 Feszült, ünnepi várás

 Tereng felette.

 Halotti csend. Csak néha néha

 Sóhajt az Isten lelke.

 Kimérve minden pálya

 Megtöltve minden lélek-lámpa,

 Ahol csak úr a lét…

 De jaj, sötét van,

 Mélységes iszonyú sötét!

 A zordon tömeg-árnyék

 Némán zokogva kering utjain,

 S csak egyet tud és egyet érez…

 …Most váratlanul vágyon megvonaglik

 és felzug Istenéhez:

 Betelt az idő!

 Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

 Mert epedünk!

 Fényesség nélkül oly sivár az élet!

 Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet

 Legyen világosság!…

 És ismétlik mindig erősebben

 A felviharzott étheren keresztül

 És felharsan az egek harsonája

 S a végtelennek zsolozsmája zendül

 Zsibongva, zsongva…

 És nagy szavát az Ur – kimondja!

(1924)