Erdélyi József: Szeretet

 Szeretem én az eget úgy, ahogy van,

derűsen, borusan;

szeretem a földet is úgy, ahogy van,

 sárosan, porosan.

 Nem válogatok sem égben, sem földben,

 sem időben, sem térben;

 arravaló, hiszem, hogy térdre essek,

–arravaló a térdem.

 Arravaló az út, hogy menjek rajta,

 s hogy ráboruljak holtan,

 mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki,

        hogy ki voltam s mi voltam…