Féja Géza: Hazafelé

Messze mentél,

nehéz utakon lobogózva

bűvös tavakban fürdött homlokod -

de rohanók neszét, nem jelét

bírja csak mohó, szegény szived -

ide régi álmok hoztak

s halottak fehérek a szemedben.

Dómok nehéz harangja ünnepelt egykor

s egy óriás ucca remegőn átkarolt,

szándékok özönléte vitt erőben, messze,

majd jelnélküliek boruló erdeje

zuhogott ismeretlen szózatot.

S visszatértél -

már nem tépi kezed

bozótok méla sövényét:

virágos kiskert

úszik ámuló életedbe.