Heinrich Heine: A dal szárnyára veszlek

A dal szárnyára veszlek,

s elviszlek, kedvesem,

a Gangesz -parton a legszebb

ligetbe röpülsz velem.

Ott szelid holdsugárban

virágzó kert susog.

Rád, nővérükre várnak

a lenge lótuszok.

Ibolyák enyelegnek halkan,

fenn csillag gyúl magosan.

Mese csordul a rózsák ajkán,

rejtelmesen, illatosan.

A gazellák rád függesztve

szemüket, néznek komolyan,

és hallod, amint messze

morajlik a szent folyam.

Leheverünk a gyepre,

hol pálmák árnya ring,

s álmodjuk mindörökre

szerelmes álmainkat.

(Lator László fordítása)