Illyés Gyula: Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád.

Be jó volt, istenem,

öt percre tőrdöféstelen

lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád.

Milyen meglepetés:

kiállt a sajgó szerelem,

nem szúrt a kés,

lazult a szorító marok,

megállt a fulladás,

elszállt a féltés, a gyanu,

leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.

Való? Igaz?

Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.

Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég

tisztást kapott.

S most annál reménytelenebb,

ahogy megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át

földek-egek

bömbölik, nincs egy pillanat tovább

tenélküled!