Lesznai Anna: Gesztenyehullás

Mióta hazulról elmentem

Hány rózsa nyílott künn a kertben?

Hány fecske rakta puha fészkét

Hol barnán szeli az ég kékét

Az eresz a tető alatt.

Hány pillanatot mulasztottam,

Amelyben durva héja pattan

A gördülékeny gesztenyének.

És szára hajlik, magva válik

Koppanva hull a kert faláig.

Hullása körül a kis kertben

A lomb közt alvó csend meglebben,

Gyíkok zörögnek, madár rebben,

S az idő, mely már-már megállott,

Mint mutató, ki ritkán zökken

Egyet halad... s a percek múlnak.