"Dobd le e rossz batyut, mint terebélyes
fák alján, izzadt tagjaid kinyujtva, -
s gyengéd patakként csobogjon a csend.

Csalódott arcod szunnyadjon az enyhe
halál izével, mint a gyermek arca,
mikor a tej izével álmodik.

Vonszolt valód, mint füvet bodrozó szél, -
és nyügös végzeted, mint nyári felhő
az ég azurján: ugy enyésszen el!"