Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj

 Emelkedik a lassú tenger.

Az álom sűllyed, olvadok.

 Tárt ablakunk alatt a mélyben

 a júliusi éj csobog.

 Üvegzöldszínű habja szélén,

 mint fel-felbukkanó halak,

 a csillagok kecses csapatban

 csobbannak és villámlanak.

 S a fák között- kövér korállok

 árnyékot-lengető bogán,

 haján világitó moszattal

átúszik lassan Szent-Iván.