Reményik Sándor: Augusztus, nyárutó

 Augusztus, nyárutó...

 A Göncöl tengelye,

 Mint roppant égi óramutató,

 Némán, merőn mutat már ősz fele

 Kigyúlt hajók

 Suhannak át az égbolt tengerén,

 Némán, szorongó szívvel nézem én

 Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak

 A forró csillagokra rálehel, -

 S hullnak, mint itt lenn a falevelek.

 A csillagok hamarabb kezdik el...

 Mi jön? Mi megy?

 Mi hull le még?

 Nem volt a csillaghullásból elég?

 Kigyúlt hajók

 Suhannak át az égbolt tengerén,

 Jelek, csodák...

 Némán, szorongó szívvel nézem én.

 Egy új teremtés reggele előtt

 Ez tán az Isten vajúdó, szent láza

 És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.

 (1920)