Szép Ernő: Ifjúságom el ne menj még

Ifjúságom, el ne menj még,

Gyöngy idő, tündér erő.

Jaj, maradj még, drága vendég

Hangom sírva kérlelő.

Hogy kopik már vad hajam,

Ijedt vagyok, nyugtalan,

Érzem, únsz már és ellépnél,

Hagyván engem a faképnél.

Szánom-bánom hosszú álmom,

Vágyam száraz kortyait,

Gyengeségem, máléságom,

Éjszakák hóbortjait.

Tűnődésbe halt öröm,

El nem húzott függönyöm,

Meg nem rázott víg csengőim,

Elvirágzott esztendőim.

Még szeretnék útra kelni,

Csavarogni hontalan,

Zöld erdőben énekelni,

Muzsikálni gondtalan,

Vadászni vakon veszélyt,

Úszni kéjek Gangeszét,

Szerelmek között habozni,

Az élettel játszadozni.