Tóth Árpád: Boldog csönd

 Ó, boldog a kis lusta tó,

 Szelíd képeket ringató,

 Partja virágtól roskadó,

 S ha este jön a posta-ló,

 Bús nagy feje rádől s mohó,

 Hűs kortyot inni néki jó.

 És boldogok a fellegek,

 Mily könnyü mind! Mind fenn lebeg!

 Milyen halványan lengenek!

 Álomraj és sóhajsereg,

 Ha emberszívből felremeg,

 Nem ily szelíd. A szív beteg.

 És boldogok a vén fenyők,

 Hullámos, dús, zöld függönyök,

 Mögöttük alkony jajja nyög,

 S boldog e jaj a lomb mögött:

 Szent, terhes alkony, most szülöd

 Áldott leányod, ő a Csönd.

 Őt várom, vak már a szobám,

 A négy fal roppant halovány.

 S jön a rejtelmes, néma lány,

 Megcsókolja hűsen a szám.

Szivem megáll s boldog. Talán.