Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál,

fények gyöngysora lebben.

Sóhajom, árva madár-pihe, száll

s elpihen édes öledben.

Tárt kebelemben reszket a kóc:

érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,

sok sebe csillagos ösvény.

Egy hajfürtöd nékem elég,

sok sebemet bekötözném.

Hull a fürészpor, sorvad a kóc:

meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,

ajkadon alkonyok égnek.

Víg kedvem sürü búba hajolt,

téged kérlel az ének.

Hogyha kigyullad a szívem a kóc,

nem lesz többet a Jancsi bohóc.