Egyszer úgy tisztességesen, vagy legalább egy picit becsiccsenteni. Elengedni a kontrollt és kicsit elszállni. Csak egy estére. De nem megy. Harmincnyolc éves elmúltam és még soha nem voltam részeg. Egyszer sem. Pedig az kell, nem? :) Na persze nem úgy, mint egy vadállat, csak nőiesen.

Na jó, tény, hogy az apám akkora alkoholista volt, hogy reggelire hét deci bort ivott. Sokszor volt emiatt otthon veszekedés, verekedés. Hosszú évekig egy konyakmeggyet sem voltam képes lenyelni. Az akkori pasim olykor szívesen megivott volna egy sört, de tudta, hogy gyűlölöm. Sok év telt el, mire annyit oldódott bennem az apám iránti harag, hogy már nem undorodtam annyira az alkoholtól.

Most ott tartok, hogy szívesen iszom olyan alkoholos italokat, aminek minimális az alkoholtartalma. Úgy 5% fölött már minden kizárt, nekem az már csíp-rúg-harap. Az ír krémlikőrt nagyon szeretem, de csak jó sok jéggel, mert jég nélkül túl erősnek érzem. Az üdítőitalhoz hasonló, rumos vagy vodkás itókákat is kedvelem, de csak azt, ami tényleg nagyon enyhe. Na meg egy kis Piňa Colada jöhet. Csakhogy ezektől nem lehet becsípni! Vagy mégiscsak örököltem valamit apámtól és túl jól bírom a piát, de ezektől nekem nem megy. A sört meg a bort pedig nem bírom, ha csak beleszagolok, már kész vagyok. És kínáltak sokputtonyos, méregdrága aszúval is, de az sem. Vodka, pálinka, tömény? Szóba sem jöhet, lenyelni sem bírnám.

Pezsgőből csak az Astit iszom meg, azzal koccintok szilveszterkor. Ez nagyjából az éves alkoholfogyasztásom fele. Közben meg imádok jó fehérborral főzni, de azt is csak ritkán szoktam. Szeretem az ír krémlikőrös bonbont, nagyon. A konyakmeggyet, egy kicsit. A barátnőmmel egyszer elmentünk egy kocsmába, hogy berúgjunk, de nem sikerült. Az egyik barátocskámmal pedig egyszer vettünk valami dinnyés vodkát hasonló célból, de annak meg az lett a vége, hogy összeválogattunk egy csomó jó dalt és végül CD-t írtunk a berúgás helyett. Egyszer egy céges munkahelyi bulin már majdnem sikerült, de csak egy kis vidámság lett belőle, semmi extra.

Ámulok a részeg sztorikon. Imádom ezeket! Az egyik ismerősöm például “teleportálni” szokott. Úgy berúg, hogy nem emlékszik, hogyan keveredett haza, de egyszercsak otthon van. Egy másik kontaktlencsét rendelt az internetről, úgy, hogy nem is hord kontaktlencsét, aztán csodálkozott, amikor megjött a csomag. Óriási! :)

Biztos bennem van az is, hogy túlzottan tartani akarom a kontrollt. És nem tudom úgy igazán elengedni magam. Már megkaptam azt is, hogy “minek élek”, ha nem iszom? Bár azért szerencsére vannak más céljaim is az életben. Lehet, hogy a 40. születésnapomon majd leiszom magam. Vagy ha akkor sem, akkor már sohasem. Mindenesetre kíváncsi lennék, hogy ez mennyire csodabogárság? Van még valaki így rajtam kívül? Ha igen, ne tartsátok magatokban! Tudni szeretném!

Ja, és úgy igazán (néhány rövidke jeleneten kívül) pornót sem néztem még soha! :)