Mindannyiunkkal előfordult már, hogy estére úgy éreztük, az egész napunk fabatkát sem ért? Mert szétcsúsztunk, elfolytunk, elaprózódtunk, lényegi eredményt nem értünk el sem a munka, sem a háztartás, sem a kapcsolataink frontján... És ettől nyomasztó, rossz hangulatunk lett.

Nem véletlenül. Hisz az ember teremtő, alkotó. Akkor érzi jól magát, ha létrehozhat, építhet, majd büszkén nézhet végig munkája gyümölcsén. A tunyák, a herék előbb-utóbb rosszban kezdenek sántikálni, hogy a lelkükben kongó űrt valamivel kitöltsék, s felhívják magukra a figyelmet.

Éppen ezért jól gondoljuk meg, hogyan menedzseljük a napunkat, hisz minden egyes napunk egy kicsi élet. Ugye nem szeretnénk, ha az életünk céltalanul, eseménytelenül folyna el?