Korábban egy olyan kapcsolatban voltam benne, ahol semmiféle elvárásokat nem támasztott velem szemben a párom. Szinte alig kért tőlem néhány dolgot az évek során, és ha kérdeztem, hogy mit szeretne, mindig annyit mondott, jó minden úgy, ahogy van. Aztán, amikor úgy döntöttem, nekem ez így nem felel meg, hirtelen a soha nem is létező elvárásoknak állítólag én nem tudtam eleget tenni. Persze, megértettem a sértettségét, de elfogadni nem tudtam és nem is akartam.

Volt olyan munkahelyem is, ahol nem volt semmiféle elvárás azon túl, hogy érjek be munkakezdésre és olvassam fel a megfelelő szöveget a monitorról. Sem fejlődni, sem újítani nem volt lehetőségem. Nem bírtam nagyon sokáig, annak ellenére, hogy jó nevű cég volt, kiemelkedő fizetéssel. Mert nem minden a pénz. Ha egy munkahelyen nincs lehetőség fejlődni, ott nekem nem jó.

Rá kellett jönnöm, hogy amikor olyan helyzetekbe sodor az élet, ahol nincsenek, vagy nincsenek kimondva az elvárások, azokban én nem érzem jól magam. Sokkal komfortosabb számomra, ha kimondják, hogy mit várnak el tőlem és számon is kérik. Mert akkor túl tudom teljesíteni és tudom, hogy úgy látják, képes vagyok rá. Ha nincs elvárás, az azzal egyenlő, hogy tulajdonképpen nem tartanak képesnek arra, hogy megoldom, méghozzá jól.

A tanulásban is azt szeretem, hogy nemcsak fejlődést rejt magában, de elvárások, számonkérések is kísérik. Sosem voltam egy vizsgadrukkos ember. Tudtam, hogy abból tudok építkezni, amit megtanultam. Az pedig csak rajtam múlik, hogy mennyi energiát fektetek bele ebbe a történetbe.

Azt is észrevettem, hogy sok ember nem bírja elviselni az elvárásokat, sőt mi több, nem is támaszt másokkal és önmagával szemben sem ilyesmit. Pedig az, hogy reális, teljesíthető és megfelelő elvárásaim vannak egy emberrel, egy helyzettel vagy legfőképp önmagammal szemben, az egyben azt is jelenti: tisztában vagyok a céljaimmal és tudom, hogyan szolgál ez a jelenlegi helyzet engem.

Úgyhogy én azt mondom, legyenek elvárásaink és ezeknek a teljesülése is legyen elvárás! Mert enélkül hová vezet bármi is? A nagy semmibe? Annak meg nincs értelme. A célok megvalósulása csakis akkor várható, ha tudjuk, mit akarunk. Magunktól, a helyzetünktől, az élettől. Az Agykontroll nevű elmefejlesztő módszer szerint a célunk megvalósulásához három dolog kell: vágy, hit és elvárás. Vágy arra, aminek a megvalósulását rendületlenül hisszük és elvárás, hogy a megvalósulás bekövetkezik.

Ugye, milyen egyszerűen hangzik? Mert tulajdonképpen az is!