Fizetek, Főúr! - Múltunk a számlák tükrében

febr. 28., 2017

Fizetek, Főúr! - Múltunk a számlák tükrében

A kifizetni való számla sosem jöhet jókor. Ezzel feltehetően a múlt századi emberek is így voltak. Azonban nem mindegy, hogy a számla, amit kézhez kapunk, hogy is néz ki. A számlák egykor nagyon szépek voltak, napjainkban jellegtelenek. A Hadik Kávézó galériájának kiállítása azt fejlődést, illetve hanyatlást mutatja be a nagyközönség számára, hogyan jutottunk el a művészi értékű számláktól az elektronikus nyugtákig.

A múlt értékeinek tisztelete az egyik legfontosabb dolog, amivel áldoznunk kell az őseink emléke előtt. Félelmetes szembesülni azzal, mennyivel silányabb, szürkébb a világunk a réginél. De azt gondolom, nem marad ez mindig így. Az emberiség történetében működik egy rendszerszintű spirális modell. Vannak dolgok, amelyeken újból és újból átesünk, megtapasztaljuk. Hiába a tulajdonságok, a tapasztalatok átörökítése apáról fiúra, hiába a kromoszómákban hordozott traumák, átélt érzelmek, megbűnhődött hibák, az emberi tudás nem képes teljes mértékben lerakódni, illetve tudatosulni az utódokban.

Seifert Tibor történész a kiállítás megnyitóján

Nézzünk csak rá az egykori felíró cédulákra, a régi és a mai épületekre, a mindennapok tárgyaira, legyen az bútor, cigarettatálca, zsebkendő vagy számla. Szembetűnő a különbség: az egyik szép, a másik csak egyszerűen hasznos. Az egyik produktum még emberi, a másik már gépi. Az egyik minőség szempontjából tartós, a másik rendkívül silány. Az egyik funkció és esztétika, a másik funkció és költséghatékonyság.

Ott van például egy fotel: van egy nagyon szép ónémet fotelem, szép és kényelmes. Az irodában van egy skandináv bútoráruházi fotelem, kényelmes, de nem szép. A régi házak kapualjai, az oszlopok, a homlokzatot díszítő építészeti elemek hirdetik, hogy volt kor, amikor az ember a szépet szerette látni maga körül. A számlák is ilyenek.

Esztétikai élmény is

Ahogyan Seifert Tibor történész, egyetemi docens a kiállítást megnyitó beszédében elmondta, a XV. századi Velencében találkozunk először a mai értelemben vett számlával. Magyarországon az első igazi számlák a XVII. században jelentek meg. Ekkor még természetesen a kézzel, díszes betűkkel írott számlák voltak jellemzőek. Ilyet is láthatunk a kiállításon. Az ELTE oktatója elmondta, a kiegyezés utáni korszakban voltak a legszebbek a számlák. Ekkor, a magyar gazdaságtörténet egyedülálló időszakában a vállalkozók, kereskedők rendkívül nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a számla, amit a megrendelőiknek, vásárlóiknak adtak, esztétikai élményt is jelentsen a vevő számára. Az emberi igény, igényesség azonban az idő múlásával változik. Jelenleg a funkció az elsődleges szempont. Egy jó kávé vagy egy pohár bor mellett érdemes végignézni ezt az érdekes változást. 

Béres FerencBéres Ferenc

Hozzászólások