Fáradt vagyok. Hetek óta. Évek óta. Egyszer azt olvastam, kétféle fáradtság van: az egyik, amikor alvásra vágysz, a másik, amikor békére. Én most mindkettőre, azt hiszem.

Hónapok óta túlpörgetem magam. Mindig azt mondom másoknak, hogy vigyázzanak, mert egy kétliteres kancsóba nem lehet öt liter vizet tuszkolni. Aztán most mit csinálok? Tuszkolom a hatodik litert is. Multinál dolgozom, ahol elvárás, hogy a munka legyen elvégezve, méghozzá határidőre. Én pedig eléggé maximalista vagyok. Ha kell, heti 6-8 óra túlórával, de elvégzem a munkát, méghozzá jól. Persze a munkán túl van más is. Egyrészt elég sokat utazom naponta, ami kieső idő, másrészt pedig a munka után még annyi más dolog van, ami érdekel, amire idő kell.

Imádok írni és boldog vagyok, hogy van rá alkalmam. Nagyobb volumenű, időigényes cikkekre is volna fogadókészség, csak az idővel állok hadilábon, ami ehhez kellene. A testvéremnek cuki baba kisfia van, a keresztfiam, akire mindenképpen időt akarok szakítani - csakhogy az utazás oda-vissza 4 óra. Olvasni, sorozatot nézni, vagy csak úgy létezni - na, arra nagyon kevés időm jut. Ahogyan aludni sem tudtam már hetek óta annyit, amennyit szeretnék, mert mindig rohanni kell valahová. Dolgozni, programra, családhoz.

Aztán a hideg, ami hetek óta tart már. Szerencsés vagyok, mert fűtött házban élek, de a rendkívüli hideg miatt néha megbolondult a fűtés és arra ébredtem, hogy csorog az izzadtság rólam, úgy felfűtött a termosztát. Így nem aludtam nyugodtan. Elkaptam valami köhögős felsőlégúti nyavalyát is, az sem hagyott rendesen pihenni. A munkahelyemen az utóbbi napokban többször elromlott a lift, gyalogolhattam fel a hatodikra, na és kint sem volt jó a helyzet - a mindenütt jeges, csúszós utak nem segítették a lelkivilágom megnyugvását - nagyon rossz volt úgy közlekedni, hogy állandóan hasraeséstől, popóra huppanástól, végtagtöréstől rettegtem. A mosógépem is elromlott, az is stresszessé tesz, szóval kicsit minden összejött.

Látom, persze, hogy nem úszom meg, rendbe kell tennem a dolgaimat, hogy egyenesbe jöjjek és mindenre legyen időm, ami fontos nekem. Kevesebb túlórával, ügyesebb életszervezéssel. Ha kell, pár nap szabadság kivételével. Lehetséges, hogy elmegyek néhányszor úszni, mert a vízben mindig megnyugszom és feltöltődöm. Meditálni kell, lazítani, leásni a lelkem legmélyére. Találkozni olyan emberekkel, akikkel szeretjük egymást, akik mondanak pár jó szót, hiszen a dicséret mindig feltölt. Általában én vagyok, aki feltöltök másikat, aki utoljára fáradok el - de most ez is bekövetkezett.

Igyekszem elhinni, hogy ennek a hideg és fagyos télnek is vége lesz egyszer és szebb idő köszönt ránk, több napfénnyel, meleggel, cirógatással. Mert biztos vagyok benne, hogy bármennyi D-vitamin és C-vitamin helyett csak az éltető, természetes napfényre lenne szükségünk ahhoz, hogy igazán felébredjünk. Testileg, szellemileg és lelkileg is. Mert ahogy az embereket elnézem, nemcsak én vagyok nagyon fáradt, hanem nagyjából mindenki. Úgyhogy jöhetne már a tavasz, hogy mind felébredjünk!