Giccses-guccis, sorvadó szerelem

máj. 23., 2017

Giccses-guccis, sorvadó szerelem

Történetünk egyik szereplője amolyan igazi "pénzeszsákot" szerzett magának. Ez a mindennap fitnesztermekben alakformázó, vékony, hosszú, egyenes hajú, hatalmas műszempillákkal és színes, gyémántstrasszos műkörmökkel, valószerűtlenül hófehérre polírozott fogakkal rendelkező fiatal hölgyemény alapos, körültekintő munkát végzett, mire meglelte emberét. Hogy pontosan kicsodát?

Mint az már történetünk első mondatából sejthető lehet, ez a ledér kisasszony nem a Pók utcai lakótelepről választott magának egy mélyen érző pizzafutárt. Annál sokkal súlyosabb és komolyabb esettel állunk szemben, hiszen egy ködös múlttal rendelkező, dúsgazdag, ámde idősödő férfiúról van szó, aki bár szerelméhez hasonlatosan naponta fitneszezik, paleo diétát folytat akkor, ha eme kiszemelt, rátarti hölgyemén társaságát élvezi, nem szűnő, természetellenes, inkább lidérces módon vicsorítva mosolyog, büszkén kivillantva és megmutatva mind a harminchárom platina fogimplantátumát, a legújabb frizuratrendeknek megfelelően rövidre nyírt, csak éppen hogy egy leheletnyit színezett hajkoronája is tökéletes szabályosságnak örvend. 

Senki nem mondaná meg, hogy ez az önérzetes férfiú Olaszországban, egy Berlusconi által is kedvelt, elegáns magánklinikán minden évben újra és újra hajbeültetésen esik át. Emberünk tehát küzd, keményen küzd az idővel, a napokkal, hónapokkal, évekkel, gyűri őket, vagy inkább megfojtani akarja, csak hogy az örök ifjak öregséget nem ismerő sorába léphessen. De sajnos a biológiával nem lehet kompromisszumokat kötni, s a test nem felejti, hogy az első párszáz millió megkeresése fölöttébb gyötrelmes volt - a sok izgalom, stressz, ami megviselte az agg férfiú gyomrát, veséjét, máját, epéjét, ízületeit.

Olyankor, amikor a már szintén idősödő feleségét hátrahagyva ifjú szeretőjéhez autózik, és kettesben romantikáznak a hófehér Mercédesz terepjáró hátsó ülésén, bizony a gyomorsav feltör, a vese szúrni kezd, az ízületek bizonyos mozdulatoktól nyilalló fájdalmakkal üzennek: - Elég volt mára, hékás, neked ilyenkor már rég az otthon alvó feleséged mellett lenne a helyed.

No de a legújabb Gucci ruhát, a Luis Vuitton táskát nem azért vette kedvesének ez a mord férfiú, hogy amolyan süldő lány módjára meneküljön az igenis férfiasságot követelő helyzetek elől. Hanem azért, hogy egy laza mozdulattal vegye ki farzsebéből a briliáns gyűrűt, meg nyakékeket, no meg egy új álomautó slusszkulcsát és a rózsadombi lakás fényképeit, mert hogy holnaptól hölgyeményünk külön háztartást vezethet, lesz végre gardrób, konténer méretű cipősszekrény, Dollykának, a mindig kékre festett farkú máltai selyemkutyának egy óriási, hófehér bőr heverő, terasz, panoráma, kandalló és holtig tartó szerelem. 

S a test mégis milyen gyarló és pusztulásra ítélt - hiába a küzdelem, az évek, a félelem attól, hogy majd milliók nélkül semmit sem ér. Mi lesz vele, belőle pénztelen, ha emberünk izmai sorvadásba kezdenek? Kezd töpörödni, bottal jár, sántítva, jajgatva, nyögve szüntelen, s már az autóvezetés is gyötrelem, pedig korábban felfoghatatlan, embertelen gyönyörűséggel töltötte el, amikor egyik kedvenc Porchéjával kilőtt a zöld lámpánál, elsőként, izomból, vagy amikor mélynövését ellensúlyozandó óriás Hammerjának kormánya mögül fikszírozta a pórnépet...

Ez már a múlt. Most az anyósülésen szitkozódik azon, hogy hiába vett meg egy harmincmilliós autót ennek a mindig kedvetlen, elkényeztetett kis némbernek, aki úgyis képtelen megtanulni parkolni, meg úgy vezetni is egyáltalán. S az a nyavalyás kutya, folyton a lába alatt van, nem mer beszállni, aztán meg kijönni a liftből, sikoltozik és vinnyog egész nap, már a libamájat sem szereti, afrikai strucctojást kell hozatni neki, és a futár mindig akkor érkezik, amikor éppen nagy nehezen ráhelyezi magát a bidére, és persze neki kell ajtót nyitni, mert olyankor a szeszélyes nőszemély éppen pilates órán van. És ami a legdühítőbb: az imádott nőalak a kezét sem fogja már meg, mióta bottal jár, hanem húsz méterrel előtte rikoltozik a járdáról lelépő kutyájával, mert a papa már nem a régi, olyan lassú és körülményes…  

Szaplonczay DóraSzaplonczay Dóra

Hozzászólások