Már az első világháborúban felfedezték, hogy a lovak komoly segítséget nyújthatnak a sérült katonák rehabilitációjában. A világon az 50-es években terjedt el a módszer, hazánkban azonban csak néhány évtizeddel ezelőtt kezdtek ezzel hatékonyan foglalkozni. Ebben a folyamatban jelentős szerepet vállalt és vállal a mai napig Bozori Gabriella, a Magyar Lovasterápia Szövetség vezetője.

A lovaglás jótékony hatásait már az ókorban felismerték. A középkorból származnak olyan írások, amelyek jegyzik, hogyan hat és miért jó a lovaglás az emberi szervezet számára. Sőt még azt is felfedezték, hogy nemcsak a fizikai jólétünkre, de a pszichénkre is hat. Terápiáról az első világháború után beszélhetünk, ekkor kezdték el ezt a módszert célirányosan alkalmazni, a megsérült katonák rehabilitációjában vettek részt a lovak. Európa különböző országaiban máshogy és más időpontokban kezdődött, de az 50-es évektől indult el szervezetten az egyes országokban. 1952-ben Lis Hartel, egy paralízisben szenvedő díjlovas elindult a „normál” lovasoknak megrendezett versenyen, s az ő sikere ráirányította a figyelmet arra, hogy a lovak segítségével nemcsak gyógyító és rehabilitációs tevékenységet lehet végezni, de a fogyatékossággal élő személyek sportolása területén is újabb távlatokat nyit.

A lovasterápia többek között segítséget nyújthat: értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott, autizmussal élő, vagy látás- és hallássérült, hiperaktív, figyelemzavaros gyerekek esetében is

A lovasterápia egy gyűjtőnév, három ága van. Az egyik a hippoterápia, ahol a terapeuták gyógytornász alapvégzettségűek, és mozgásukban akadályozott személyekkel foglalkoznak. Ebben az ágban kimondottan a ló által közvetített mozgásimpulzusokat használják fel a mozgás állapotának javítására, vagyis a járás, az egyensúly, törzskontroll fejlesztésére, az izomtónus szabályozására. A másik terület a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, melyben - ahogy a neve is jelzi - gyógypedagógusok a terapeuták. A gyógypedagógusok kompetenciaterületére nagyon sokféle típusú sérülés tartozik. Hozzánk járnak értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott, autizmussal élő, vagy látás-, hallássérült, hiperaktív, figyelemzavaros gyerekek. Akármelyik esetről beszélünk, alapvetően négy területen jelentkeznek a fő problémák: a kognitív funkciók, vagyis a tanulási képességek területén, a mozgás, mozgáskoordinációs, vagyis a motoros funkcióknál, a kommunikációban, illetve a magatartás és az érzelmi élet szabályozásában. A lovasterapeuták e területek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. A lovasterápiának összetett hatásegyüttese van, ezért nagyon alkalmas komplex személyiségformálásra. A pszichológiai lovasterápia során pedig pszichológusok tevékenykednek lovasterapeutaként, ők olyan pszichés problémákkal foglalkoznak, mint a magatartási és kötődési zavarok, hangulatingadozás, szenvedélybetegség; főleg a páciens lóval való kapcsolatát és megélt élményeit dolgozzák fel.

A lónak visszatükröző funkciója van, vagyis nagyon jól megmutatja a páciens lelkiállapotát és érzelmeit

Minden lónak részt kell vennie egy alapkiképzésen ahhoz, hogy be tudjon kapcsolódni a sportéletbe. A terápiában ennél magasabbak az elvárások egy adott lóval szemben. Rendelet is született a lovas szolgáltatásokról, amely kimondja, hogy a terápiás lovaknak alkalmassági vizsgát kell tenniük. Vannak bizonyos szempontok, melyek alapján kiválasztjuk, hogy egyáltalán mely egyedek lehetnek alkalmasak az ilyen jellegű munkára. Figyelembe vesszük a lovak ivarát, általában heréltekkel vagy kancákkal dolgozunk. Fontos szempont a kor, ugyanis ötévesnél fiatalabb állatokkal még nem tartunk terápiát élesben, lényeges kritérium az is, hogy a mozgásuk szabályos, egyenletes legyen. De a vérmérséklet és a munkakedv is alapvető szempontok, hiszen nekünk nyugodt, barátságos állatokra van szükségünk, akik jól bírják a monotóniát. A terápia három területén kicsit mások az elvárások a lovakkal szemben. Mi a gyógypedagógiai foglalkozások során nagyon szeretjük a kiegyensúlyozott egyedeket, hiszen ha a páciens nagyon impulzív és nehezen tudja a hangulatát uralni, akkor nem biztos, hogy jó párosítás egy élénk lóval összehozni. A pszichológiai terápia során viszont fontos, hogy az adott személy sokféle lóval tudjon dolgozni, olyat választhasson, amelyik jól passzol a személyiségéhez, az állapotához, a problémájához. Ezen a területen nagyon lényeges szempont, hogy a lónak visszatükröző funkciója van, vagyis nagyon jól megmutatja a páciens lelkiállapotát és érzelmeit. Ez sokszor nagyon jó visszajelzés az adott személy számára. A hippoterápiában is fontos, hogy nyugodt legyen a ló, de ott inkább a fizikai jellemzőire fektetik a hangsúlyt. Lényeges, hogy egyenletes, szabályos legyen a mozgása, mindhárom jármódban, de az is fontos, hogy mérete is illeszkedjen az adott lovas méretéhez és problémájához. Persze attól, hogy az állat paraméterei megfelelnek a feltételeknek, még nem jelent száz százalékos garanciát arra, hogy a ló jó terápiás állat lesz, ezért nagyon fontos, hogy az alapkiképzés után részt vegyen egy kiegészítő oktatáson, ahol megpróbáljuk mindenre felkészíteni, amivel a munka során találkozhat. Ilyenek például a hanghatások, vagy az, hogy bárhol megérinthetik, bármilyen anyag hozzáérhet, vagy hogy a lovas nemcsak fekvő helyzetben lehet a hátán, hanem térdelve, fekve vagy akár lógva is. Lényeges, hogy a lovaknak jól kell dolgozniuk nyereg alatt és futószáron is. Ez egy több évig tartó, folyamatos munka, hisz ők is olyanok, mint az emberek: van, aki gyorsabban fejlődik, van, aki érdeklődőbb, van, aki kevésbé motivált. De arra is akad példa, hogy menet közben derül ki, hogy egy ló nem alkalmas a terápiás munkára, de ettől még elképzelhető, hogy jól használható egy lovasiskolában.

A lovak a maguk bizalmat sugárzó lényükkel elvarázsolják a gyerekeket

Sokat gondolkoztam rajta, miért van az, hogy a lovak bizalmat ébresztenek a gyerekekben. Nekem van kutyám is, tehát van összehasonlítási alapon. Az ebek sokkal jobban hozzászoktak az emberhez, nagyon érzik a rezgéseinket. A lovak egy kicsit másképp működnek. Ők a méretüknél, igényeiknél fogva kinti állatok, megvan a maguk társadalma, csoportban szeretnek élni. Nincsenek tisztában a saját erejükkel, szükségük van valakire, aki vezeti őket, akihez csatlakozni tudnak, ez lehet akár egy ember is. A lovak a maguk békés, nyugodt természetükkel, a bizalmat sugárzó lényükkel rögtön elvarázsolják a gyerekeket. Óriási élményt jelenthet egy picinek, hogy felülhet a ló hátára, az állat vele együtt mozog, elviseli, viszi, hordozza, ringatja. A gyerekek beszélnek a lovakkal; ahogy megjönnek az iskolából, rögtön elmesélik az állatnak, mi történt velük, mit álmodtak vagy bármit, ami a szívüket nyomja. A foglalkozások, a játékok, a lóval közösen, sikeresen végrehajtott feladatok segítik a gyerekek önbizalmának fejlődését, a pozitív énkép kialakulását. Nagyon fontos a motiváció. Teljesen más egy teremben ülni és ott részt venni egy terápián, mint kint a természetben játszani a lóval, ahol süt a nap, csicseregnek a madarak, jó a levegő. Már maga a közeg is jó hatással van a gyerekekre.

(Fotók: Béli Balázs)