Előfordult már veled, hogy azt latolgattad, vajon egy bizonyos illető egy bizonyos mondatot hogyan értett, mire gondolt pontosan? Vagy egy cselekedet mozgatórugóját, azt a valódit kerested? Egy igazi választ, vagy éppen egy várt, de elmaradt cselekmény esetében a meg nem történés okát? Hogy miért nem hív, miért nem jön, mi az a fontos dolog, ami miatt valami másképp van, mint máskor, vagy másképp mint szeretnéd? Volt, hogy napokig, hetekig pörögtél, agyaltál? Végül már nem volt semmi más, amire gondolni tudtál, csak az esélyek összevetése, a mondatok egymás után lefuttatása, de a választ még mindig nem sikerült megtudnod?

Van egy tippem. Kérdezd meg! Ja, hogy az nehéz? Elárulom, hogy csak elsőre az. Igen, elsőre tényleg nehéz. Második alkalommal már könnyebb. Aztán látod majd, hogy minden sokkal gördülékenyebben megy, ha megkérdezed, amit tudni akarsz. Azután majd úgyis megszokják, hogy te vagy az, aki kérdezel. Mert aki kérdez, az csak öt percig nem tud, aki viszont nem, az talán egész életében úgy marad.

Szokták mondani, hogy az emberek nem azért nem kérdeznek, mert attól félnek, hogy hazudnak nekik, hanem mert az igazságtól félnek. De mi, igenéletesek, ugye nem félünk az igazságtól? Ugye nem burkoljuk magunkat a megnyugtató hazugság rózsaszín ködébe? Inkább mondjuk ki, nézzünk szembe! Hosszú távon többre megyünk vele. Mert a hazug emberek így hamar kikopnak mellőlünk. És az sokkal jobb lesz.

Tehát kérdezni kell! Higgadtan, nem támadóan, nem számon kérve, nem gyanúsítva. Finoman, kedvesen, érdeklődően. Tegyük fel a kérdéseket! Mikor, hogyan, merre, kivel, mivel, melyik, honnan, kit, mit, milyen gyakran, mióta, hányszor, meddig, hol? Nagyon jó, ha ezek a szavak gyakran szerepelnek a mondatainkban. Onnantól kezdve megélhetjük, hogy az igazság végre nem odaát lesz, hanem a mi oldalunkon áll majd. És ez tényleg ilyen egyszerű, mint ahogyan hangzik, csak egy kis bátorság kell hozzá.