Van egy szomszédom, aki gyűjtöget. A kertje tele van szeméttel, felismerhetetlen dolgokat halmoz egymás tetejére. A rosszullét kerülget, ha el kell mennem a háza előtt, mert bizony ez a sok szemét igen büdös. Műanyag ládákat, tejfölös dobozokat, fél bicikliket, törött bútordarabokat guberál, és aztán ott sertepertél egész nap a lomjai közt. Én pont az ellentéte vagyok, mindig kidobom, ami már nem kell. Néha azt is, ami még kellett volna. Egyszer kidobtam a vasalómat, mert azt hittem, kettő van, de kiderült, hogy csak egy volt…

Volt idő, amikor mindent, de tényleg mindent kihajigáltam, amiről úgy gondoltam, már nem fog kelleni. Még javítható cipőket, ruhákat és - ó, Uram irgalmazz! - olykor még könyveket is. Ma már sokkal megfontoltabb vagyok, mert rájöttem, hogy a szanálásnál lényegesen fontosabb a rendszerezés.

Számomra már fontos szempont az, hogy ha hirtelen kell valami, akkor azonnal a megfelelő helyen keressem, ne kelljen érte feltúrni a lakást. Azt vettem észre, hogy két dolog számít nagyon: az, hogy a hasonló dolgok egy helyen legyenek, illetve az, hogy olyan tárgyak vegyenek körül, amiket szeretek. Ha valamiről rossz emlékem van, azt elajándékozom vagy kidobom, de ha valami jó érzéseket ébreszt bennem, azt feltétlenül megtartom. A rendszerezésnek kialakítottam a módját, így már csak követni kell a kialakult szokásokat. Azt is megfigyeltem, hogy ha valamit zsigerből egy bizonyos helyre teszek le, akkor annak ott kell kialakítani a megfelelő helyét.

A ruháim színek szerint vannak csoportosítva a ruhásszekrényemben, mert így gyorsan megtalálom, amit szeretnék. Évek óta nagyjából azonos a súlyom, így minden ruha megfelelő méretű, egymással többnyire jól kombinálható. A sapkák, sálak, kisebb táskák külön műanyag kosarakban vannak, illetve dobozokban. A nagyobb táskák külön polcokon, akasztókon. A cipők cipősszekrényben, a kabátok vállfákon. A bugyik összehajtva fiókokban, a zoknik összebogyózva sorban, a harisnyák összehajtva, a pólók pedig élére állítva a fiókban, hogy azonnal láthassam, melyiket szeretném felvenni. A CD-k és DVD-k előadók szerint rendszerezve, vagy nagyméretű gyűjtőtokokban, a könyvek téma szerint a könyvespolcokon.

A töltők, számítógép-alkatrészek és kütyük egy nagyobb kosárban, a szemüvegek, kontaktlencsék, szemüvegtörlő kendők egy másik kosárban. Régi, de fontos újságok, magazinok szekrényben, illetve iratpapucsokban. A fontos iratok, emlékek, régi írásaim külön-külön iratgyűjtő mappákban. A sminkek egy kis fém, eredetileg irodai célra szolgáló fiókos szekrényben kaptak helyet, benne kisebb kosarakban felhasználási terület szerint tartom a termékeket, de nagyon szigorúan kidobom azt, ami régi, állagát vesztett, vagy már nem higiénikus. Ugyanebben a kis szekrényben vannak a krémek, kencék, test- és lábápoló szerek. A szekrény tetején fonott kosárban tartom a legfontosabb, mindennapi testápolási rutinomhoz tartozó testápolót, dezodort. Kisebb kaspókban vannak a kozmetikai ecseteim, szemceruzáim, körömreszelők, egyéb apróságok, továbbá a tollak, ceruzák, filcek. A fürdőben ugyancsak kaspóban a hajkefék, fésűk, valamint a fogkefék, fogkrém, nyelvtisztító.

A tisztítószerek között is rend van. A konyhában a konyhába, a fürdőben a fürdőbe valók. Az eszközök a helyükön, ezeket szűk időközönként cserélem. Nem drága egy mosogatószivacs vagy törlőkendő, de ha használt, szakadt, már nem higiénikus darabot használunk, az undorító és nem is tesz jót. Érdemes gyakran cserélni ezeket.

Ez csupán néhány ötlet a sok közül, de mindenki meg tudja találni a saját logikája mentén azt, ami számára a rendet jelenti. Sok rendszerezős képet, videót lehet az interneten is találni, illetve a bútoráruházak katalógusaiban is találni jó ötleteket. Innentől kezdve tehát nem sok mentség maradt a kupira!

Azt vettem észre, hogy a rendezettség több dologban is segít. Egy csomó vesződséget megtakarítok vele, ha nem kell mindent folyton keresgetni. Könnyen nyomon tudom követni, hogy miből kell újat vásárolnom, mi van éppen fogyóban, így nem veszek annyi felesleges dolgot. Könnyebb rendet tartani és ez nyugalmat jelent. Annál pedig mi lehetne fontosabb? Ezt a rendszert csak egyszer kell kialakítani és utána már csak finomítani rajta. A családtagok pedig, ha látják, hogy ez jó, akkor remélhetőleg szintén partnerek lesznek benne. És végeredményben így a családi béke is fenntartható. Tehát: rendszerezésre fel!