Kilencéves unokahúgomnak visszatérő húgyúti fertőzése van. Még egyszer mondom, mindössze kilenc esztendős. Az okára nagyon hamar rájöttek. A kislány szinte egész nap visszatartja a vizeletét.

A kicsi most volt harmadikos, állami iskolába jár. Nagyon hamar kiderült, hogy az óraközi szünetekben kiterelik őket az udvarra, így abban a kis nyomorúságos, semmire sem elég tízpercben arra már végképp nincs ideje, hogy szusszanjon egyet és könnyítsen magán. Körbekérdeztem néhány ismerőst, akiknek hasonló korú gyerekük van; ők is ilyen történetekről számoltak be. Nincs idő semmire, a gyerekek nem mennek WC-re, és ami még aggályosabb, alig isznak.

Persze, ha keveset isznak, könnyebb a tanároknak, így a gyerekek nagy részének eleve kevesebbet kell mosdóba menni. Csak hát milyen áron? A szülők egy része csomagol az uzsonna mellé egy kis szörpöt, üdítőt, jobb esetben vizet, de a gyerek, lehet hogy meg sem issza. Mert ugyan mikor? Hiszen minden percük be van osztva, kapkodni kell, nincs idő 20-25 gyereket megpisiltetni, nincs idő odafigyelni, hogy mindegyik iszik-e rendesen. Nyilván fontosabb, hogy menjen a szorzótábla meg a Toldi kívülről.

Sokszor a gyerek nem mer óra alatt WC-re kéredzkedni, mert “ciki”. Pláne, ha a tanár már pellengérre állította ezért őt, vagy egy osztálytársát. Mi a megoldás? A szülői munkaközösségekben, szülői értekezleten, fogadóórán vessük fel a témát és keressünk rá közösen olyan rendszert, ami mindenkinek elfogadható, de főképp a gyereknek megkönnyebbülést jelent. Ne lehessen ez tabutéma! Úgyis annyira túl vannak terhelve a gyerekek, legalább hadd igyanak és pisiljenek szabadon, eleget. Így is elég borzalmas, hogy erről egyáltalán írni kell, és nem egyértelmű mindenhol és mindenkor.