A közösségi oldalon az őszi képek mindig olyan színesek. A barna, a zöld, a narancs, a bronz, az arany, a bordó millió színe, csillogó fények, ragyogó tájak. Én ezzel szemben úgy érzem magam, mintha a szürke ötven árnyalatába csöppentem volna.

Szó szerint “csöppentem”, hiszen napok óta esik az eső, minden csurom vizes, reggelente esernyő nélkül nem érdemes elindulni. A levegő is lehűlt egészen, ám fűtés még nincs. Konkrétan most a szobában, ahol ülök, 15 fok van. Egy nagy, meleg köntös és egy takaró van rajtam, de mindjárt hozok egy kesztyűt is, mert az ujjaim lassan egészen elfagynak. El kell mennem holnap venni egy hősugárzót, az most már bizonyos, mert úgy érzem magam mint valami barlangban. Kintről most is hallom az esőcsepegés dallamát. Ráadásul ebben az időben imádnak randalírozni a békák, én viszont jobban örülök, ha tőlem távol teszik ezt, hiszen borzasztó békafóbiám van.

Imádom az indián nyarat, vagy vénasszonyok nyarát, ki hogy nevezi. Azt a pár napot, amikor még kicsit betör a nyár az őszbe, simogat a napsugár és minden ragyog. Imádom és nagyon várom. Kriszta barátnőm szerint az az igazi ősz. A képeslapos, borítóképes ősz. A sütőtök és a csipkebogyótea illata. A kuporgós-olvasós esték. Hamarosan jön is, csak pár nap. De az fáj, hogy ha véget ér, akkor néhány nagyon kemény, nagyon hideg hónap következik.

Általában nem befolyásolja az időjárás jelentősen a hangulatomat. Ez olyan dolog, amin úgysem tudok változtatni, minek keseregjek hát rajta? De mégis, az esős őszt és a havas telet nem szeretem. Nem is a hideg miatt, hanem mert havon is, jégen is nagyokat lehet esni.

Várom az indián nyarat. Azután a túlélésre játszom majd pár hónapig. Mindenesetre ma rendeltem az Ebayről egy csodálatos, kék, pillangós-csipkés esernyőt. Hátha nem fogom annyira utálni az esőt egy ilyen csoda alatt! És persze az is vigasztal, hogy minden nappal egyre közelebb van a tavasz! :)