A gyerekkor egyszeri és megismételhetetlen. Bizonyára minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének, mégis a mai iskolások időbeosztása sok mindenről szól, csak éppen nem az elmélyülésről és a feltöltődésről. Mert arra nincs idő, csak felületes ámokfutásra a tantárgyak rengetegében.

Hétköznapi rohanás hétfőtől péntekig, néha még szombaton is, vasárnap ájult alvás a tankönyvek fölött. Tanórák reggeltől délutánig, aztán tanulószoba és jönnek a különórák. Egy tízperces értelmetlen rohangálás a levegőn az "udvari" szünetben és fáradtság, nagy, nem múló. Alváshiánnyal küszködő iskolások, akik sokszor már nem is tudnak maguktól játszani, még akkor sem, ha lehet, mert igazából soha nem engedték nekik. Így szép lassan, kevés szabadidejükben is felnőttes szórakozásaik lesznek, ők is a telefonjaikat nyomkodják, vagy a számítógépen játszanak, tévéznek. Így múlik el a gyerekkor…

Verseny, felvételik, felmérések, felelések, projektek, amikre fel kell készülni, amikhez szükség van magántanárra. Mert nem lehet mindent megtanulni az iskolában, sőt, az a tanár, aki komolyan veszi a tantervet, lényegében folyamatosan csak új anyagot tanít, ismétlésre, gyakorlásra nincs idő. Pedig sok gyereknek nem is egy tárgyból van szüksége korrepetálásra. Aztán délutáni nyelvórák, sportórák, matek és egyéb tantárgyakból felzárkóztatás, egyeseknek zeneórák... Az egész napra szükséges figyelem bizony lankadni kezd, már nem úgy megy délután a koncentrálás, mint ahogy arra szükség lenne, de nincs megállás, nincs lazítás, mindjárt itt a félévi bizonyítvány és teljesíteni kell.

Aztán csodálkozunk a figyelem- és viselkedési zavarokkal küzdő gyerekeken, meg azon, hogy végül már semmihez sincs kedvük. Nem értjük, hogy miért nem kreatívak, miért nem tudnak fogalmazni, miért olvasnak rosszul. Komolyan azt gondoljuk, hogy mindezt ilyen őrületes hajtásban rendesen meg lehet tanulni? Egy negyedik osztályos tanulónak tényleg tizenöt perc alatt kell tudnia fogalmazást írni a felvételin? Biztos, hogy ez a teljesítményorientált, hajcsár magatartás eredményre vezet? Csak egy picit beszélgetni kell a gyerekekkel és a tanárokkal, máris megkapjuk a nemleges választ. És közben így múlik el a gyerekkor…

(Az írás 2017. január 31-én jelent meg.)