Béres Ferenc: Feltámadott

Gyermekként még ismerősen csengett

a hozsánna a templom hűvösében,

a tavaszban és szívben egyszerre zengett,

s látni akartam magasban s a mélyben.

Látni akartam, hogy legyen bizonyosság,

hogy megmozduljon a barlangi szikla,

hogy történjen csoda, legyen feltámadás,

hogy a tűz pattogjon, ne a csorbult szikra!

Hogy legyen már béke s buzogjon az élet,

hogy haljon meg a tél, mert meg kell halnia

s támadjanak fel a virágos mezők,

ahogyan feltámadt az Istennek fia!

S akkor ott a templom hűvösében,

valahogyan mégis az Ő szolgája lettem,

kis lelkem lett hatalmas templomom,

s imádkozó kezem apró amulettem.