Vannak olyan találkozások, amelyekre régóta várunk. Vannak olyanok, amikre nem is számítunk, csak úgy megtörténnek. Néha titkon reménykedünk a sorsfordító találkozásban, máskor félünk tőle. Új emberek, vagy régen látott ismerősök, de egy biztos: csodát hoznak magukkal.

Néhány éve megismertem valakit. Egy fantasztikus nőt. Egy munkahelyi képzésen ő volt a tréner. Na nem afféle kamu “motivációs” tréner, hanem igazi szakember, aki hasznos és főleg használható tudást adott át. A napokban újra találkoztunk, beszélgettünk. Azalatt a pár óra alatt kivételesen sokat kaptunk egymástól: megértést, erőt, reményt. Elképesztően jól éreztem magam: megéreztem a saját erőmet, megéreztem, hogy ebből adni tudok, úgy, hogy mindketten inspirálódunk eközben. Ugyanakkor megéreztem azt is, hogy egy okos, karizmatikus, erős nővel való beszélgetés elképesztő módon feltölt, felszabadít és simogatja a lelkemet. Hetekre feltöltődtem és mondhatom, hogy hosszú évekre meghatározó döntésekhez segített hozzá ez a találkozás. Motoszkál bennem egy gondolat, egy cél. Ő pedig megerősített abban, hogy ne várjak vele, csináljam meg, mert van értelme. Óriási erőt adott a szavaival és azzal, ahogyan felém fordult.

Hasonlóan meghatározó találkozásom volt úgy egy évtizede egy orvossal. Véletlenül kerültem hozzá, legalábbis akkor véletlennek hittem. Be akart szervezni az MLM-bizniszébe - igazából sikerült is neki, bár komoly munkát sosem fektettem ebbe a történetbe, bár igaz, hogy ő sem. Akkoriban tele voltam a szüleim iránti sértettséggel, gyűlölettel. Ő pedig annyit mondott: “Jucus, szerintem te sokkal nagyvonalúbb vagy annál, mint hogy ne tudnál megbocsátani”. Nagyvonalú… ó, igen. Ez tetszett. Hiszen ki akarna kisstílű lenni, nem igaz? Elkezdtem a lelki munkát, közben a doki azzal a lendülettel ahogy jött, el is tűnt. De a lényeg, az az egy, sorsfordító mondat megmaradt. Az az enyém volt, azt nekem adta. Örökké hálás leszek neki ezért.

Bizony, sokszor az igazán fontos érzéseket és üzeneteket nem azoktól az emberektől kapjuk, akikkel napi kapcsolatban vagyunk. Az új impulzusokat legtöbbször új emberek hozzák. Ezért fontos, hogy legyen egyfajta bizalom bennünk az iránt, hogy megismerjünk új embereket és a belső megérzéseinkre hallgatva olykor kiadjuk magunkat és a legmélyebb érzéseinket, gondolatainkat egy szinte idegennek. Bármilyen furcsa is, néha náluk van a lelkünk kulcsa. És persze nincs kizárva az sem, hogy ezekből a találkozásokból új, mély barátságuk születnek. Hiszen az élet tele van csodákkal!