Ha a Fényes szelek nemzedék Szécsi Margithoz és Nagy Lászlóhoz hasonló hittel, bizakodással, tettvággyal teli gondolkodó embereket nevelhetett volna ki, akkor ma más Magyarország lenne. Nem így alakult, sajnos a Fényes szelek mozgalom szellemi törekvéseit elfojtotta a Rákosi-korszak, mindazonáltal Nagy László és Szécsi Margit ünnepelt költő lehetett a ’70 -es évek Magyarországán.

Szécsi Margit ismert költőfeleségként és költőként volt Nagy László társa a mindennapokban és volt jelen olyan kortársak között, mint Kondor Béla, Csoóri Sándor, Juhász Ferenc. Az életében „Csibészkirálynőnek” becézett, öntudattal, vagány eleganciával felvértezett pestszentlőrinci asztalos leánya minden idők talán egyik legnagyszerűbb magyar költőnőjévé érett. Nagy László és Szécsi Margit gyermekkori élményeiből sokat merített, majd a NÉKOSZ mozgalom kollégistáiként a nagy sikerű pedagógiai program megvalósulásaként készülhettek a humánértelmiségi pályára.

Szécsi Margit szegény családból származott, minderről egy versében így írt: „Nem voltunk spórolós szegények/olvadt az izzadt erő ára./Anyámék mindent ráköltöttek/tornyos, csudás karácsonyfára.” Küldetéstudatát, különc egyéniségét születésének időpontjával is magyarázta a költőnő: „Pünkösdvasárnapján születtem”, írja Szécsi Margit magáról, de akár idézhetjük A nyurga Margit című verset is: „Találkoztak még vele/s aki látta, úgy látta: boldog/Vörös tégladomb tövén/lesült cigányok közt vigyorgott.”

Kitűnt légies alkatával, Kleopátra-frizurájával, azzal a belső küldetéstudattal, ami Szécsi Margitot az önsorsáért küzdő és azt alakítani képes női egyéniségekhez tette hasonlóvá. Bátor nő volt, aki nem választotta a könnyebbik utat, minderről így vallott egyik versében: „Jaj szegény vagy, szegény én is,/jaj szeressük egymást mégis!/Jobban bízom én magamban/mint a véren-vett vagyonban.”

Szécsi Margit hitt a szegényparaszti származású társadalmi réteg ifjúságának szellemi felemelésében, majd később a Fényes szelek nemzedék hitvallását, törekvéseit, céljait gátló és elfojtó torz szocialista valóságot megtapasztalva sem lett megalkuvó. Tudta és felvállalta, megírta verseiben, sokszor metaforikus jelentéstartalommal is azt a fonák világot, amelynek igazságtalansággal teli hétköznapjait átélte. Őszinte hitét, bizodalmát a keresztény lelkiséggel áthatott versében a Fiúk, sárkánnyal című költeményben énekelte meg.

Milyen ellentmondásos is ez a világ, hogy az oly sokszor, igazságtalanul, kommunista káderköltőként megbélyegzett Nagy László feleségeként versei világosan és egyértelműen vallanak a tiszta, őszinte hitről és elhivatottságról, ami őt és nemzedéktársát, Nagy Lászlót éltette. A Fényes szelek nemzedék küldetését a keresztény toposzokból is építkező versében jelenítette meg a költőnő:

Fiúk, sárkánnyal

A sárkány a magasban, a sárkány!

Milyen szabad a mennyei spárgán!

Föl, föl a szép nemzetiszínű vadat!

(Uram, őrizd e pünkösdi pásztorokat.

Lábuknál szunnyadjon a kecske.

Tüzes lelküket tartsd még lebegve.

Hogy fényes szellőkben álmodhassanak ébren.

Mert nem a földön - ma legeltetnek az égen.)

A költőházaspár házasságából és szerelméből egy fiú született. Szécsi Margit a túláradó ősi, anyai ösztöneitől duzzadó gondoskodó szeretetet a Vers Derkovits Proletáranya c. képéhez című versében gyönyörű plaszticitással jelenítette meg:

„De bár a sors mind ostobább,

ne félj, nem leszek mostohád.

Étel- s csókkövetelő szádat -

szeretlek, akár az apádat.

Kicsinykém, csöpp sírás-falat

s esendő férfi, áldalak.

Tőletek vagyok oly hatalmas,

minden szegényért anyafarkas.”

Szécsi Margit költészete különleges egységként foglalja össze egy szuverén, gondolkodó nő érzelemvilágát, küldetéstudatát. Versei izzó képi világa, gondolatisága önálló egységként van jelen és párbeszédet folytat a költőtárs és férj, Nagy László művészetével. Kettőjük kapcsolatáról, Szécsi Margit férje iránti őszinte tiszteletéről talán beszéljen inkább egy verse, amelynek utolsó versszaka a végső igazságot is kimondta, költők és emberek maradtak egy költőietlen és embertelen világban is.

Vonzás

Nagy Lászlónak

Kellesz a kárhozathoz,

az üdvösséghez,

kellesz hangnak a némák

körmenetéhez.

Rozzant kocsmai székek,

üvegek, képek,

részeg seregek - minden

megindul érted.

Vonzod az éhes létet,

lényed a póráz.

Üdvösségre ki gondol:

szavadra pályáz.

Minden égbeli érckő

melleden villan,

fordul, énekre-lobban

félelmes kínban.

Ó majd kitűz az ország,

kénytelen vállal,

bajban elhenceg véled:

sajgó virággal.