Bevallom, amikor az első videót láttam (amit azóta nem lehet elérni a youtube csatornán), azt hittem, hogy egy „fake” videó vagy paródia. „Ilyen kártékony ostobaságot nem lehet csinálni UNICEF név alatt” – gondoltam. Pedig úgy tűnik, igen. Véleményem szerint ezek a videók apa- és családellenesek. Ha az UNICEF Magyarországon ezt tudja hozzátenni a magyar családok segítéséhez, akkor az körülbelül annyi, mint amennyit én tudok hozzátenni például az ausztrál krikettválogatott eredményeihez, vagyis egy hatalmas nagy nulla.

Léder László pszichológus, népegészségügyi szakember, az Országos Egészségfejlesztési Intézet egykori főigazgatója nemcsak hazánkban, de nemzetközi szinten is elismert szakember. Mint pszichológus elsősorban a férfiszerepekkel, az apaság kérdésével, valamint az e témákhoz kapcsolódó szakterületekkel foglakozik. Az első magyarországi Apa-konferencia is a nevéhez köthető. A nagy botrányt kavaró UNICEF-kampány kapcsán beszélgettünk.

IgenÉlet: Milyen a családon belüli erőszak nemi megoszlása a fejlett államokban, illetve hazánkban? Vannak erre irányuló kutatások?

Léder László: Megbízható kutatások elsősorban a fejlett országokban, azon belül is az angolszász államokban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Új-Zélandon történtek az elmúlt húsz évben. A téma szakemberei az eredmények alapján óvatosságra intik a közvéleményt és a politikai döntéshozókat is. Úgy tűnik, hogy az a közvélekedés, miszerint az apa vagy a férfi agresszívabban viselkedik, mint egy anya, vagy egy nő nem bizonyítható. Az eredmények szerint a családon belüli erőszak nem nemi kérdés, hanem személyiség kérdése. A kriminológiai adatok alapján valóban több férfi vagy apa követ el erőszakot a családban, mint anya vagy nő. Ugyanakkor ezek az adatok nem tükrözik a valóságot. Elég csak belegondolnunk, hogy mennyire életszerűtlen, hogy egy férfi egy családi pofozkodást követően sértettként felkeresi a rendőrséget. Másik probléma, hogy a gyermekek elleni férfi erőszak vádja a válóperes eljárások rutin eszközévé vált. Gyermeküket szerető, ártatlan apák millióit vádolják meg világszerte a jobb ügyvédi eredmény érdekében. Ezek a statisztikai csalások ahhoz vezetnek, hogy nem tudunk hatékonyan harcolni a valódi családi erőszak ellen, mivel igazából nem tudjuk, hogy pontosan mennyi is történik, milyen formában, ki az elkövető és ki az áldozat. Magyarországon jelentős a kutatói lemaradás, sok új vizsgálatra lenne szükség.

IÉ.: Mint a téma egyik legismertebb hazai szakértője, illetve az APA-füzetek társszerzője, látsz-e valamilyen problémát a hazai UNICEF-kampányban szereplő filmek üzenetében? Ha igen, akkor mi az?

L.L.: Alapvetően elhibázott és sajnos káros a kampány. Hozzá kell tennem, világszerte évek óta folyik az „erőszakos apa” imázsának erőltetett kommunikációja. Most azonban - először Magyarország újkori történetében - elérte a jó érzésű anyák, apák, civil szervezetek ingerküszöbét és kiütötte a biztosítékot. Ez engem is, mint férfit, és mint a családját szerető apát, jó érzéssel tölt el. A kampány kommunikációs szempontból is gyatrának nevezhető. Nem világos, kinek szól, mit szeretne elérni. A videókban bemutatott konszolidált, középosztálybeli helyszínek nem tükrözik a családon belüli nemi zaklatás valós körülményeit. Jól érezhető, hogy előhúzták a fiókból a kipróbáltnak hitt kártyát és körültekintés nélkül belevágtak. Egy ilyen kampányfilm megzavarhatja a teljesen ép apa-gyerek kapcsolatokat, bizalmatlanságot és félelmet kelthet párjukat kereső fiatal hölgyekben és megszégyenítheti a családapákat.  A valóság az, hogy a mai magyar gyerekek egyik legnagyobb problémája az apátlanság. Ha az UNICEF komolyan gondolná, hogy segíti a most felnövők életminőségének javítását, akkor az apák megerősítésével kellene foglalkoznia. Ez ma Európa és Magyarország első számú családi problémája: az apák hiánya.

IÉ.: Mit válthat ki egy gyermekben egy ilyen film megnézése?

L.L.: Elsősorban negatív érzéseket, bizonytalanságot. A gyermek számára éppen szülei jelentik a legfontosabb fogódzót a világ megértéséhez. Ha a szülőket kérdőjelezzük meg, azzal a gyereket gyengítjük. Már most is túl sok szorongó és magatartásproblémás kisgyerek él közöttünk. A mai gyerekek számára éppen biztonságot és szeretetet kellene adni, nem értelmezhetetlen kampányfilmeket. Különösen veszélyes lehet a nemi identitásukat kereső kiskamaszok és kamaszok számára. Az ő kialakulóban lévő férfi és női identitásukat direkten összezavarhatják ezek a buta filmek.

IÉ.: Laikusként azt gondolom, hogy ez a kisfilm nem, hogy nem segít, hanem inkább elmélyíti a problémával kapcsolatos sztereotípiákat. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, de ennél sokkal meggondoltabban, óvatosabban kellene nyúlni a témához. Hogyan látja a pszichológus szakember?

L.L.: Nagyon hasonlóan. Sajnos ez társadalmi hályogkovácsolás. Pszichológus kollegákkal régóta beszélünk arról, hogy a családi élet kérdései élvezzenek kitüntetett jogi, különösképpen médiajogi védelmet. Ha műemlékeinket lehet törvénnyel védeni, miért feledkezzünk el az ennél fontosabb kérdésről: a családról? Más kérdés, hogy az UNICEF számára is lehetőség lett volna kitűnő hazai szakemberek véleményét kérni a kérdésben. Valamilyen oknál fogva ez nem történt meg.

IÉ.: Vannak a témában szakmailag „erős” nemzetközi kampányok, amelyek „jó gyakorlatként” szolgálhatnának Magyarországon?

L.L.: Az én szívemhez azok a pozitív kampányok állnak közel, melyek a férfi-nő együttműködést és a családi élet védő hatásait mutatják be. Az angolszász országokban ezeknek komoly hagyománya van. Különösen kedves az Egyesült Államokban lebonyolított „Legjobb szülő a két szülő” című nagyszerű könyvhöz kapcsolódó kommunikációs program. Nagyon szeretem a "Kedves Apa" (Dear Daddy) videósorozatot. Ebben különböző korú gyerekek, köztük egy még csak az édesanya hasában lévő kislány, illetve egy kisfiú szól az édesapjához. Megköszönik, hogy gyöngéd és előzékeny várandós édesanyjukkal és arról beszélnek, mi mindenben lesz szükségük majd életük során az apai segítségre és törődésre. Mindenkinek jó szívvel ajánlom. Jó lenne ilyenek magyar szereplőkkel, magyar nyelven is látni. Bizakodó vagyok.

Léder László munkásságáról bővebben ITT és ITT olvashattok.