Megérdemelnénk a lédús, hazai gyümölcsöt!

júl. 18., 2017

Megérdemelnénk a lédús, hazai gyümölcsöt!

Nyár van, tomboló nyár. Szikrázó napsütés, azúrkék ég, júliusi perzselő forróság. A nagyvárosi életben, a multik tengerében igazából már azt sem érzékeljük, hogy éppen melyik gyümölcs érik Magyarországon, mert mindig mindenből kapható.

Januárban eper, szőlő egész évben vásárolható, még az a bizonyos Torgyán József által egykor sokat emlegetett és kinevetett chilei cseresznye is fel-felbukkan a multik polcain. Csak sejteni lehet ebben a furcsa, globalizált kínálatkavalkádban azt, hogy éppen melyik az idénygyümölcs.

Sóvárogva nézem a vidéki kertes házak gyümölcsfáit, és arra gondolok, egyszer majd nekem is lesz egy ilyen kertem. Hiszen így csak a többnyire éretlen, korán leszedett, jól beárazott bolti vagy éppen tetszetősebb külsejű piaci gyümölcsök jutnak „osztályrészemül”.

Most már értem, hogy miért szerette a kertészkedést Hamvas Béla, miért akart a kelő nappal kelni és fát nevelni József Attila. Valami olyan szépség és boldogság, egészség és üdeség van egy fáról leszedett, friss gyümölcs tapintásában, formájában és ízében, ami kevés dologhoz fogható. Talán ezért is olyan népszerűek a „Szedd magad!” akciók. Könnyű lenne azt mondani, hogy bárki megteheti, hogy felkeres egy autentikus gyümölcslelőhelyet, de sajnos az utazási költségek és az időhiány sokszor keresztülhúzza az ilyen terveket. Pedig jó lenne, mennyivel jobb lenne a tomboló nyarat lédús gyümölcsökkel is édesebbé tenni.

„Ma reggel arra gondolok, hogy érettnek lenni annyi, mint megkétszereződve fiatalnak lenni. Az eredeti egyszerűbb és szebb. Reife ist doppelte Jugend. Minden érett gyümölcs ezt bizonyítja. Íme, az őszibarack. Sárga húsa van, az egyik oldala krapplakkvörös, a másik narancs. Kihívó és kívánatos. Megérni annyi, mint duplán fiatalnak lenni. És érettnek lenni a legnagyobb, mondja Shakespeare, ripeness is all. Semmi sem fiatalabb, mint az ilyen kacér gömbölyűség. Közben már régen a muskotályszőlőt szopogatom és hozzá mandulát harapok, de a fűben mellettem piros alma és két csodaszép szem szilva.” (részlet Hamvas Béla: Silentium című kötetéből)

Szaplonczay DóraSzaplonczay Dóra

Hozzászólások