Miért bánnád meg, amit tettél? Minden okkal történik az életben. Az okot keresd, ne azt mantrázd, megbántad. Minden kedves vagy bántó szó, minden lopott csók, minden egyéjszakás kaland, minden rúgás és simogatás mögött van egy ok. Minden azért történt, hogy tanulj belőle. Azért, mert akartad, hogy megtörténjen. Hogy kimondd, hogy megtedd. Ne bánd meg, mert felesleges. A megbánás nem teszi meg nem történtté, nem leszel tőle se szent, se angyal. Nem lesz jobb, ha sajnálod, ha szégyelled és vezekelsz. Éppen csak pokollá teszed a saját életed.

Miért nem azt mondod magadnak: megtörtént, mert meg kellett történnie. Megbántottam, belerúgtam, de csak azért, hogy utána kedves és simogató lehessek. Mert így kellett lennie. Megcirógattam, megcsókoltam, mert akkor és ott arra volt szüksége, még ha nekem nem is. Vagy épp azért, mert nekem akkor és ott az kellett. Elvettem, amit akartam, mert nekem akkor és ott az volt a jó. Miért nem te magad vagy fontos magadnak, és hagyod, hogy az élet sodorjon, miközben tanít?

Ne bánj soha semmit! Nem éri meg. Ahhoz túl rövid az élet, hogy állandóan a megbánásokon pörögj. Ha megtörtént, keresd az okot és tanulj belőle. Keresd azt a picit, ami jó, amiért és amitől jó. Minden, aminek részese vagy, érted és miattad történt és történik. Mindenben ott a picike szép.

Engedd el, ami szar volt, de előtte hámozd ki belőle azt az iciri-piciri jót, ami minden rosszban benne van. A fekália kupacra mindig rászáll a pillangó. Te miért a bűzt vennéd észre, és miért nem a lepke szárnyát, és a szabadságát, hogy bármikor tovább repülhet, és a képességét, hogy még a szarban is megtalálja a jót? Lepke akarj lenni, sose szarkupac! Szárnyalni és a szépet keresni legyen a cél, nem belefulladni a megbánás rohadó bűzébe.