Vajon mikor kezdünk álarcokat viselni? Már a szüleink tanítanak igazi énünk elrejtésének praktikus voltára? Vagy csak később, a közösségben tapasztaljuk meg, hogy számtalan arcot kell viselnünk a megfeleléshez? És nem félünk-e attól, hogy egy-egy színes, idegen máz hozzánk nő, s már nem tudjuk, hol ér véget az álca és hol kezdődünk mi? Ismerjük magunkat, vagy egyáltalán: akarjuk ismerni magunkat? Képesek vagyunk bárki, akár a tükör előtt pőrén állni?