Az elmúlt hét sem múlhatott el LMBT-botrány nélkül. Ezúttal egy leszbikus egyesület hirdetett csók-flashmobot az ELTE Múzeum körúti campusán található Könyvtár Klubba. „Minden leszbikus csók egy forradalom”- írták Facebook oldalukon.

Történt ugyanis, hogy egy májusi napon két leányzó egy baráti társaság tagjaiként betévedt a Könyvtár Klub nevű helyre, beindultak a hormonjaik, csókolóztak. Azt nem tudom, hogy milyen hormonok, de androsztedion feromonok - amelyek irányítják a nemi viselkedésünket és kvázi vonzóvá tesznek mások számára bennünket - biztosan nem, ugyanis a szemét, diszkriminatív biológia miatt az csak és kizárólag a férfiak szervezetében termelődik. A pultos lány - akinek ezúton sem ajánlom az Adéle élete című francia film megtekintését - megkérte őket, hogy hagyják abba a smárolást, mert úgy gondolta, az nem odaillő viselkedés. A pár tagjai állítólag megsemmisülve és megalázva érezték magukat. A baráti társaság kihívta a rendőrséget, akik feltehetően olyan értetlenül álltak az eset előtt, mint én kisgyermekként Dévényi Tibi bácsi frizurája láttán: „Oké, de ezt most minek?”

A „hölgyek” visszamentek a vendéglátóhelyre, ahol immáron az üzletvezető közölte velük, hogy joga van rájuk szólni az illetlen viselkedésük miatt. Szóval ennek a sztorinak a folyománya volt a leszbikus csók-flashmob a már említett helyszínre történő szervezése, „hiszen ilyen nem történhet a legnevesebb egyetemen, de bármelyik más pontján sem az országnak… Tudjuk: minden leszbikus csók egy forradalom!”- írták a meleg aktivisták oldalukon.

Nem vagyok homofób, hiszen miért is utálkoznék, undorodnék valakitől azért, mert nem úgy alakult a biológiája, ahogyan az a tankönyvekben meg van írva?! Feltételezem, hogy elég gond ez neki. Viszont nem tudok egyetérteni a kelleténél hangosabb meleg aktivistákkal, gender-Rambókkal, ügyeletes Terry Blackekkel.

No, de azért nézzük már meg egy picit alaposabban ezt a mostani történetet!

Az egy dolog, hogy egy vendéglátóhely tulajdonosa bizonyos tekintetben eldöntheti, illetve meghatározhatja, hogy kiket és milyen „dress code” alapján enged be a saját rendezvényeire. Nem is olyan régen szegény indexes újságírónő futott lyukra a Cannes-i filmfesztiválon, ahol hiába tarhált jegyet sikeresen az egyik filmre, a lapos cipője (!) miatt valami olyasmit mondhattak neki a mozi bejáratánál, hogy „eszküzé moá, agyő”. Azért lássuk be, hogy a lapos cipő fényévekre van egy azonos nemű pár csókolózásától. Pedig, és itt a másik dolog: egy hely tulajdonosa azt is előírhatja, hogy milyen viselkedést vár el a vendégektől, ezeket - ha tetszik, ha nem – tudomásul kell venni és csendben el kell fogadni.

Ugyanis úgy áll a dolog, hogy a saját vendéglátóhelyén, lakásában, de bármilyen birtokában lévő ingatlanban az ember fia saját maga eldöntheti, hogy mi a píszí. A csók pedig - lássuk be - valóban intim dolog. Erre pedig, véleményem szerint rendőrt hívni, szimplán meggondolatlan pofátlanság. De hát elnézve a csók-flashmobról készült videófelvételeket, csak annyi jutott eszembe: fiatalság, bolondság.

Egy valamit hadd üzenjek az aktuális LMBT-s hangulatkeltőknek: egy leszbikus csók ugyanannyira nem forradalom, ahogyan nem az egy gépkocsi, és nem az egy tarajos sül. Forradalom? Azért ne vicceljünk már! Minden egyes leszbikus csók, egy leszbikus csók. Se több, se kevesebb.

Azt szokták mondani, hogy minden gyermek születése valahol egy csókkal kezdődik. Jaj, de miket is beszélek…

P.S.: A Könyvtár Klub pedig nem „a legnevesebb egyetem”, csupán egy klub az ELTE területén.