2017-ben Norvégia a negyedikről az első helyre ugrott az ENSZ boldogság indexén. Mi a hetvenötödikek vagyunk. Elkeserítő, hogy ilyen messze vagyunk a jóléttől, ezt pedig a bőrünkön érezzük, amikor bemegyünk a boltba, felszállunk a buszra, sétálunk az utcán. Egyre többen agresszívek, idegesek, egyre több a mentálisan megroppant ember. Egyre többen járnak komor, lehajtott fejjel. Vajon mit kellene elsajátítanunk a norvégoktól, hogy mi is előrébb ugorhassunk a listán, mi is jobb lelkiállapotba kerüljünk?
Gyönyörű természeti adottságaik vannak, ahogy nekünk, magyaroknak is. És ezt bátran ki is használhatják, ugyanis az „allemannsrett” lehetővé teszi az áthaladást és a sátrazást bármilyen műveletlen földön, legyen az állami vagy magántulajdon. Ráadásul nagyon szeretik a természetet.
A norvégok kerülik a konfliktusokat, nem szeretik a konfrontációt, ezért inkább túllépnek a dolgokon.
Nagyon biztonságos ország, nagyon alacsony a bűnelkövetések száma, alig-alig történik gyilkosság.
Halolajat fogyasztanak.
Értékelik, hogy norvégok, Norvégiában születtek. Szeretik a hazájukat.
Csak hírből ismerik a stresszt.
Sokkal nagyobb bennük az emberiségbe vetett hit, illetve sokkal jobban bíznak egymásban.
Látják a sarki fényt.
A boldogság részben hozzáállás, döntés kérdése. Magyarországnak is megvannak az adottságai, amelyeket bőven ki lehetne használni, azonban az biztos, hogy komoly szemléletváltásra lenne szükség.
