Megdöbbentően érdekesek vagyunk mi, emberek. Nap mint nap csak tátom a szám, mert a gondolkodásom, magamról kialakított képem képes akár óráról órára is változni. Kutatások és vizsgálatok tucatjai próbálják kideríteni az okát az énképek alakulásának. Nagyban befolyásolja az énképünket, hogy mások mit gondolnak róluk. Mit gondolnak a főnökök, a barátok, a munkatársak, a család vagy akár idegen emberek.

Alapvetően hatalmas szabadságunk van kialakítani az aktuális énképünket, attól függően, hogy épp kivel, mikor és milyen ruhában kerülünk interakcióba. Rendszerint abba a hibába esünk, hogy mások véleményétől függünk, tehát, ha épp szerencsénk van és kedves, jóindulatú, szimpatikus emberekkel hoz össze aznap a sors, könnyebben érezzük magunkat szépnek, okosnak, kedvesnek és fontosnak.

Az effajta énkép kialakítása és másoktól való függés nem tudatos, így szocializálódtunk. Azokra az emberekre, akik társaságban nőttek fel és nem remeteként élnek, jellemző. Ez egyfajta megfelelési vágy is. Az énkép azon a képességen alapul, hogy önmagunkat, mint külön egyéneket ismerjük fel. Tudósok kiderítették, hogy a főemlősök, pl. a majmok, képesek kezdetleges énkép kialakítására. De! Csak azok a majmok, akik társaságban éltek és élnek. Felismerték, hogy a tükörben nem más majmot látnak, hanem saját magukat, így vakarózáshoz, tisztálkodáshoz és saját maguk megfigyelésére kezdték használni a tükröket. Az elszigeteltségben élő majmok nem ismerték fel saját magukat, így nem alakult ki bennük még kezdetleges énkép sem.

Ez a folyamat fordítva is működik. Ha reggelente pozitívan, önbizalommal telve indulunk útnak, akkor az emberek másképp ítélnek meg minket a nap folyamán, nem roncsolódik az énképünk és a saját magunkba vetett hitünk. Sokan megerősítésre vágynak ahhoz, hogy értékesnek érezzék magukat, visszaigazolást kérnek a környezetüktől, akár kikényszerítve tőlük a véleményüket. Ez sokszor hiba, mert ha nem azt a választ kapják, amire vágytak, roncsolódik az énképük, és tükröt tartva nem lesz jobb a hangulatuk az adott napon. A legmegfelelőbb, ha magunkat erősítjük nap mint nap, akár pontozzuk is az aznapi teljesítményünket, kinézetünket, munkabírásunkat, és esténként átgondolva a cselekedeteinket, másnap kijavítjuk a hibáinkat, ami így büszkeséggel és elégedettséggel tölt el minket.

Az emberek képesek változni, alakulni mindenképp. Törekedjünk arra, hogy csak a saját határainkat feszegessük, és magunkat szeressük első körben, mert így szerethetünk igazán másokat is.

(Az írás 2016. június 9-én jelent meg.)