Szeretem a konyhában kiélni a kreativitásom. Minden hétvégén – amikor otthon vagyunk – magam készítek ebédet a családnak. Megtervezem a bevásárlást, szombaton korán reggel kimegyek a faluba, esetleg friss halért a legközelebbi városi halboltba, és mire a család felkel, már haza is érek a hétvégi nagybevásárlással. Miután felállunk a – hétvége alkalmából – szépen terített reggeliző asztaltól, még számos dolgot elvégzek, mielőtt nekiállok ebédet készíteni. Nem szól(hat) kizárólag sütésről, főzésről a délelőttöm, a napom, ennyi időm nincs.

Szeretem azt a kihívást, amikor jó minőségű alapanyagokból készítek fél-, maximum egy óra alatt két-három fogásos ebédet. Többfélét. Ugyanis a legritkább esetben esszük hárman ugyanazt. Annyira szeretek készülni, vendégül látni, hogy december 26-án az évi egyszeri egész napos nagycsaládi összejövetelt – húsz fővel – könnyedén vállalom és bonyolítom az otthonomban.

Van néhány alapszabály nálam: miből főzök és miből nem. Egyáltalán nem veszek semmiféle ételt, amely tartósítószert, mesterséges színezéket, ízfokozót, emulgeálószert, hidrogénezett növényi zsírokat, édesítőszereket (pl. aszpartam), cukoralkoholokat (pl. xilit, eritrit) tartalmaz.

Fehér cukor helyett mézet és kókuszvirágcukrot használok. A lekvárokat is cukor nélkül főzöm, és tartósítószer nélkül teszem őket el. Szeretem a keserű ízt: a kávét, teát is ízesítés nélkül, keserűen iszom és nagy kedvencem a 100%-os kakaótartalmú csokoládé.

Semmiféle cukros üdítőt nem tartunk itthon. Víz van, szóda és bor. Szénhidrátok közül a lassabban felszívódóakat részesítem előnyben. Az ételeket soha nem sűrítem fehér liszttel. A krémlevest saját alapanyagával sűrítem, a főzeléket pedig tápióka-keményítővel vagy lenmagliszttel.

Kerülöm a hormonokon és antibiotikum-kezelésekkel nevelt állatok húsát (amit egy bevásárlóközpontban tipikusan eladnak a gyanútlan vevőknek). Csak olyan húskészítményt veszek, ami kizárólag állatot, fűszereket és sót tartalmaz, semmi mást nem tűrök meg az összetevők között.

Igen, elolvasom az összetevőket. Mert nem szeretnék szemetet enni, vagy azt tenni a családi étkezőasztalra. Ettől nem tart tovább a vásárlás, hiszen amit valaha egyszer már „kiejtettem”, visszatettem a polcra, azért soha többet nem nyúlok. Pontosan emlékszem, mi került valaha is a „szemét” kategóriába, s mi az „étel”-be.

Egyáltalán nem félek a zsíroktól: nagyon szeretem a csirke ropogósra sült bőrét, a konfitált libacombot, magában eszem a tepertőt, szalonnát. Bőkezűen bánok a hidegen sajtolt növényi olajokkal a salátán.

Megválogatom az éttermet, ahol eszem. Az étterembe járás pedig a finom, jó minőségű ételek fogyasztása mellett szociális esemény is számomra. Ha nem tudom megengedni magamnak a jó éttermet, akkor főzök és vendégül látok. Inkább egy jó minőségű, drágább alapanyag felhasználása otthon, mint valami gagyi az étteremben.

A dekorkozmetikumokon kívül a bőrömre is csak olyasmit kenek, amit meg lehet enni.

Kimegyek a napra. Lebarnulok. Főleg shea vajjal, kókuszolajjal védem a bőröm, csak nagyon ritkán használok magasabb fényvédő faktort tartalmazó kozmetikumot.

Azt gondolom, nem kell távoli világok felől érkező csodaszerekhez nyúlnunk ahhoz, hogy az egészségünket óvjuk. Érdemes inkább jól megválogatni, mit engedünk a szervezetünk közelébe, ahelyett, hogy bedőlnénk mindennek, amit kéretlenül az arcunkba tolnak. És ha alapvetően kerüljük a szemetet, akkor belefér időnként egy kis könnyedség: elbír a szervezetünk a nyaralás vagy baráti összejövetelek alkalmával elfogyasztott, minimum gyanús összetevőkből álló fagylalttal, sütivel, pizzával, koktéllal.

(Fotó: iStock)