Hajlamos vagyok picit „túltolni” a biciklit és túl sokat vállalni magamra. Két munkahely, írás, tanulás, tanfolyamok, család, barátok, szórakozás... Mindenre kell idő és arra is ügyelni kell, hogy ne menjen az alvás rovására mindez. Rájöttem, hogy nem tudok egy kétliteres kancsóba négy liter vizet tölteni. Mert nem megy. De ugyanakkor azt is éreztem, hogy nem vagyok hajlandó olyan dolgokról lemondani, amik számomra fontosak, csak azért, mert nem jut rá idő. Inkább igyekszem úgy rendezni a dolgaimat, hogy minden beleférjen, ami fontos, viszont a kevésbé fontos dolgokat kiszórom.
Első körben megvizsgáltam, melyek a kötelező dolgok, tehát nem tudom kiiktatni az életemből. Ilyen a munka (bár, hála Istennek, kiváló munkahelyem van), utazás, alvás, család. Ezekre muszáj időt szakítani, sok esetben pedig nem is rajtam múlik, hogy mennyit. Ugyanakkor, ha hatékonyan és jól dolgozom a munkaidőmben, nem kell túlóráznom, máris megmarad egy csomó időm. Utazás közben pedig sok egyéb tevékenységet lehet végezni, így az sem elvesztegetett idő.
Következő lépésben a számomra fontos dolgok következtek. Írás, tanulás, barátok, szórakozás. Ezek olyan dolgok, amiket jó szervezéssel, a lehető legjobb időbeosztással, néha zsonglőrködve, de mindenképpen meg akarok tartani. Biztos, hogy más embereknek a fontossági sorrendje egészen más, de a lényeg ugyanaz. Vannak dolgok, amikre nem kell annyira koncentrálni, vagyis simán működnek úgy, hogy egyszerre csinálom őket („multitaskingolok”). Videók nézése közben remekül lehet körmöt festeni, sminkelni, rajzolni. Utazás közben olvasni! Nekem ehhez nagy segítség volt, hogy beruháztam egy e-book olvasóba. Buszon, akár állva is kezelhető, kis helyet foglal, sok könyv elfér rajta (igen, több mint 400 könyvvel a táskámban mászkálok, és ezt imádom).
Amíg fő az étel, vagy épp szárad a hajam, megtanulok egy fejezetet egy könyvből vagy átfutok néhány fontos cikket. Bevásárlás közben pedig felhívom a családomat vagy a barátaimat. Azt nem minden esetben sikerül megoldanom, hogy személyesen annyi időt töltsek velük, amennyit igazán szeretnék, de mindig felhívom őket. Erre fizetem a korlátlan telefonos díjcsomagot, számomra ez nagyon fontos.
Ezután jöttek azok a dolgok, amiket ki tudok szórni. Mi az, ami sok időt vesz el, de tulajdonképpen nincs semmi értelme? Nos, először is a hosszas vásárolgatás. Rászoktam arra, hogy amit lehet, azt az internetről rendelek, ezzel időt spórolok. Aztán a chatelés, fórumozás. Erről sem volt olyan nehéz leszokni, amikor utánagondoltam, mennyi időt vesz el az életemből az, hogy idegenekkel beszélgetek. Teljesen nem adtam le, mert a kapcsolatok fontosak, de erősen korlátoztam a chat funkcióit. Kikapcsoltam az azonnali értesítéseket és így egyszerre, tömbösítve foglalkozom az ilyen dolgokkal, röviden és tömören. Aztán a tévézés. Már jó ideje nincs tévém, nem is igénylem. Időrabló jószág, az már biztos. Inkább az interneten nézek olyan videókat, amik érdekelnek. És ami a legfontosabb: nem vállalok be mindenféle dolgot csak azért, hogy segítsek másoknak. Csak olyan dolgot, ami valóban fontos nekem, vagy/és nem vesz el sok időt.
Így, tudatosabban és praktikusabban élve az életem, azt kell mondjam, hogy ha csordultig is van az a bizonyos kiskancsó, ezidáig még sikerült megúsznom, hogy kiboruljon. És lehet, hogy másnak ez furcsa, hogy ennyi mindent szuszakolok bele az életembe, de tulajdonképpen csak egy a lényeg: hogy jól érezzem magam a végzett tevékenységek közben. Ettől még lehetek fáradt, vagy olykor szétszórt. Az, hogy valaki úgy összességében jól érzi magát, az nem azt jelenti, hogy ezt nem engedi meg magának. Olykor én is szoktam kimerült vagy frusztrált lenni. De a lényeg, hogy rengeteg csodálatos dolog van az életemben, és inkább azon igyekszem, hogy a kevésbé fontos dolgokat iktassam ki, mintsem hogy ne jussom időm az igazán értékesekre.
Szelektálni, válogatni nemcsak a ruhák és az ételek között kell, hanem a tevékenységek és sokszor a minket körülvevő emberek között is!
