Ha szerencsések vagyunk, adott életszakaszban különféle státuszokba helyezkedhetünk bele. Lehetünk a szüleink gyerekei, nagyszüleink unokái, gyerekeink szülei, a párunk szerelmei egy időben. És abba a helyzetbe illeszkedünk bele, amelyikben éppen vagyunk. Hányszor másztunk a falra gyermekkorunkban a szüleink idegesítő mondataitól? S tegyük a szívünkre a kezünket! Hányszor lépünk szülőkként ugyanabba a folyóba? Nézzünk pár tipikus mondatot, amit gyerekként elszenvedtünk, anyaként-apaként pedig elkövetünk! Okulni sosem késő!
Variációk „bezzeg”-re:
1. Bezzeg én a te korodban már… Innen opcionális: … 6 nyelven beszéltem; suli mellett dolgoztam; vigyáztam a 8 testvéremre; világhírű séf lehettem volna, ha nem Bivalyrettenetesen születek...
2. Bezzeg a nővéred… Lásd az 1. pontot!
3. Bezzeg a Mari lánya… Lásd az 1. pontot!
Variációk „amíg”-ra:
1. Amíg az én kenyeremet eszed…
2. Amíg az én házamban laksz…
3. Amíg én adom a zsebpénzedet…
+1: Majd ha a saját seg…den veszed a levegőt…
Általánosan tipikus:
1. Ne igyál annyit, mert béka nő a hasadban!
2. Ne mássz fel oda, mert leesel! De ha leesel, még meg is verlek!
3. Nagyon elszaladtak veled a lovak, Kisasszony/Fiatalember!
4. Miért mindig a tied az utolsó szó?
5. Vigyázz a szádra, nem a kovácspistivel beszélsz!
6. A tanulásban lennél ilyen magabiztos!
7. Ha én így beszéltem volna apámmal, akkorát kaptam volna, a fal adja a másikat!
8. Az én időmben azért ilyen nem volt!
9. Látástól vakulásig dolgozom értetek, s ez a hála???
10. Érdekel téged más is a csavargáson kívül?
11. Más gyerek azt sem tudja, mi az, hogy Balaton, te meg semmit nem értékelsz???
12. Szerinted a szemetes majd magától mászik le?
13. Engem nem érdekel a kovácspisti anyukája, itt az van, amit én mondok!
A sor tetszőlegesen bővíthető. S ha egy-egy ilyen mondatra vetemedünk a gyerekeinkkel szemben, lássuk magunkat kívülről, hányszor forgattuk a szemünket, s gondoltuk vén, károgó hülyéknek az őseinket! A gyerekeink ugyanezt gondolják rólunk, hihetjük magunkat akármilyen felvilágosultnak!
