Nagyon sokakat foglalkoztató kérdés, ha a születésünk kori bolygóállások meghatározzák egész életünket, személyiségünket, fontos életeseményeinket, akkor nekünk vajon mennyi beleszólásunk van a saját életünkbe.

Amikor a lelkünk leszületik a Földre és testet ölt, kiválasztja a családot, ahová kerül, és bizonyos szinten az életkörülményeit, adott országban, kisebb közösségben. A jellemvonások, nehézségek szintén kódolva vannak képletünkben, ahhoz mérten, hogy mostani földi utunk során milyen feladatokkal, átalakulási folyamatokkal kell szembenéznie a lelkünknek. Azt hihetnénk ezek alapján, hogy nyugodtan hátradőlve, sokszor az önsajnálat mocsarában várhatnánk a szebb holnapot, mert úgyis minden determinálva van…

Azonban ez nem így van, a fejlődésünk az elsődleges szempont, hogy az adott területet, csillagjegyi minőséget tökéletesen megéljük. Ehhez hasznos útitársaink lesznek szüleink, testvéreink, párunk, férjünk, gyerekeink és minden ember, akivel kapcsolatba kerülünk.

Viszont nagyon sok minden múlik rajtunk: hogy miben hiszünk, mi felé orientálódunk, kikkel lépünk kapcsolatba, merre vesszük az irányt.

Segítségként megkapjuk azokat a tehetségeket, melyek kiaknázásával könnyedén boldogulhatunk. A számunkra éppen megfelelő társadalmi, családi hátteret, ami elindít minket az önismeret útján. Több lehetőség közül választhatunk az esetek többségében, és valahol belül érezzük is, hogy merre érdemes indulni. Azért születtünk, hogy erőteljes, kifejlett önérzettel és empátiával rendelkező önálló, egyedi személyiségek legyünk. Amikor békébe kerülünk saját magunkkal, kinyílik a világunk is. Rendeződnek párkapcsolati dolgaink, munkahelyi konfliktusaink, anyagi nehézségeink.

Amennyiben nagyon meredeken eltérünk az eredeti tervtől, azaz a Sorsunkkal szembe megyünk hosszabb időn keresztül, ekkor előfordul, hogy közbeszólnak fentről, és egy váratlan, negatív esemény után szemléletet váltunk. Ilyenkor előtte egyébként piszkosul érezzük, hogy fáj, semmi se sikerül, nincs motivációnk, de azért csak csináljuk, megyünk a jól ismert ösvényeinken. Jó példák erre a súlyos betegségekből való felépülések, vagy a balesetek, amikor élet-halál küszöbéről hoznak minket vissza, és megtanuljuk értékelni azt, amink van, újabb célokat keresni.

A változások értünk vannak, próbáljuk rugalmasan fogadni őket, nem kézzel-lábbal hadakozva ellenük. Így könnyebben átkelhetünk a viharos vizeken, és újra nyugodt lesz életünk tengere, csónakunk újra napsütéses, gyönyörű part felé veszi majd az irányt.