Ismeritek azt a szituációt, amikor együtt vagytok valakivel, elvileg kapcsolatban, szerelemben, de mégis az az érzés merül fel újra és újra, mintha egyedül lennétek? Én is átéltem ezt és nagyon rosszul éreztem magam abban a helyzetben. Hogyan lehet ezt megélni, túlélni? Nem könnyű, de lehetséges!

Alapvetően hiszek abban, hogy egy párkapcsolat úgy működik jól, ha a felek időről időre szerveznek külön programokat is, esetleg külön is alszanak (és itt most határozottan nem a megcsalásra gondolok), vagyis megadják azt az örömet, hogy időnként újra felfedezzék egymást, rácsodálkozzanak egymásra. Nem vagyok annak a híve, hogy minden percet együtt töltsünk, de amikor azt éreztem, hogy magányos vagyok a kapcsolatomban, az nagyon rossz volt.

Azon gondolkodtam a minap, hogy vajon hányan élik úgy a mindennapjaikat, hogy magányosak, pedig nincsenek egyedül? Én jelenleg ugyan egyedül vagyok, de nem vagyok magányos, viszont voltam már olyan helyzetben, amikor úgy éreztem magányosnak magam, hogy közben nem voltam egyedül. És akkor jöttem rá arra, micsoda különbség van a kettő között. Magányosnak lenni iszonyatos, gyilkos, fájdalmas érzés, míg egyedül lenni izgalmas, élményekkel teli időszak lehet, amikor van időm magamra, fejlődni, kipróbálni új dolgokat.

Az előző párkapcsolatomban gyakran éreztem úgy, hogy magányos vagyok. Kommunikációból úgy érzem, elég jó vagyok, nem támadok, nem gyűjtögetem a sérelmeimet, hogy aztán mindent a másikra zúdítsak, nem személyeskedem. Elmondtam, mit érzek, azt is, hogy mit szeretnék, hogyan érezném magam jobban. Kicsit több törődésre, közös programokra, mélyebb beszélgetésekre, több simogatásra vágytam. Nemcsak arra, hogy megnézzünk egy filmet közösen, de arra is, hogy utána beszéljünk róla. Arra, hogy ne csak mindig az legyen, hogy én főzök, ő meg számítógépezik, hanem menjünk el együtt közös programokra. Fürdőbe, kirándulni. Ígéretet kaptam a változásra, de csak 1-2 napig tartott az odafigyelés. Ma már tudom, hogy a SZERETETNYELVÜNK volt nagyon más, és egy érzelmi analfabétát sikerült kifognom. Hálás vagyok azért, hogy sok mindent megtanultam általa, és lehetővé tette, hogy bebizonyítsam magamnak, erősebb vagyok, mint hiszem. Én ugyanis kiléptem abból a kapcsolatból, ma már egyáltalán nem fáj, ami történt.

Egy ilyen helyzetben rengeteget segíthet Gary Chapman: Egymásra hangolva című könyve. Ha az ebben található tanácsok nem mentik meg az ilyen kapcsolatot, akkor semmi. Akkor onnan tényleg menni kell. De amíg még menthető, amíg mindketten akarják, ez az a könyv, ami kincset ér.

De mi van, ha tényleg menthetetlen a történet? Nos, akkor tiszteld magadat annyira, hogy megadod az esélyt arra, hogy egy új, egy jobb élet részese legyél! Mert egy ilyen kapcsolatba már akármennyi energiát is helyezel, csak a veszteség oldalt tudod növelni. Minél többet teszel bele, annál több lesz, amire a végén azt mondod, kár volt. Lehet olyan döntést hozni, hogy érzelmileg beleteszed a többet, a nagyobb részt, de a nullához csakis nullát szabad hozzátenni. Mert éppen annyit ér.

És mihez kezdesz majd magaddal, ha egyedül leszel? Nos, először is, tanuld meg magadat szeretni! Ez csak úgy megy, ha jobban megismered magad, azaz önismeretre teszel szert. Ebben segítségedre lehetnek pszichológusok, papok, spirituális tanítók, kinek-kinek hite és meggyőződése szerint. Olvass el olyan könyveket, amelyek segítik a lelki fejlődésedet (nem kell tőle félni, nyugodtan kezdd a méltán sikeres Titok sorozattal, aztán majd úgyis alakul), hallgass olyan zenéket, amik megnyitják a szíved. Járj tanfolyamra, iskolába, fedezz fel új társaságokat. És rá fogsz jönni, hogy azt az időt, amit egy méltatlan kapcsolatra áldoztál, sokkal hasznosabban is eltöltheted! Így megerősödve pedig a következő párkapcsolatodat már egy sokkal érettebb, figyelmesebb, törődőbb ember oldalán élheted meg, hiszen ha te fejlődsz, szükségszerűen olyat vonzol be, aki maga is fejlettebb lelkileg.

A legfontosabb pedig az, hogy akár párkapcsolatban élsz, akár nem, tiszteld magad és másokat, illetve várd is el másoktól a tiszteletet. És szeresd magad, hiszen ha te nem szereted magadat, akkor hogyan várod el mástól, hogy szeressen? Tanulj meg saját magaddal időt tölteni, mert így el tudod kerülni a belülről fakadó magányt!