A KFT megénekelte nekünk a ‘80-as években: "Az a baj,  hogy a nők vagy csúnyák,  vagy szépek és buták. Vagy ha szépek és okosak is egyben,  nem állnak szóba velem! Ki érti ezt,  ki érti ezt? Én nem!” Egész életemben eléggé okos voltam,  de kiemelkedő szépség sosem.  Most,  hogy a luxusfeleséges műsorba botlom úton-útfélen,  elgondolkodtam,  mi lenne,  ha ez fordítva lenne.

Kislányként és tiniként helyeske voltam,  de nem viseltem tudatosan a külsőmet. Érdekes módon akkor kezdtem el igazán odafigyelni magamra, miután hirtelen sokat híztam. Akkor harmadik lettem egy dundiszépségversenyen. Mégsem gondoltam magam szépnek. Igyekszem,  hogy igényes legyek,  ápolom a bőrömet (ennek köszönhető,  hogy 38 évesen még messze elkerülnek a ráncok), odafigyelek magamra,  de hogy szép lennék,  azt nem gondolom. Azt viszont mindig tudtam, hogy van egy természetes intelligenciám, okos vagyok és tájékozott. Ez mindig is egyértelmű volt számomra és az önmagamról alkotott képnek nagyon fontos része volt az, hogy én inkább okos vagyok, mint szép.

De az igazság az, hogy néha szerettem volna inkább szép lenni, mint okos. Mert bár az életemben - és a szeretteim életében - felmerülő problémákat általában megoldom, könnyebben és gyorsabban mint mások, az agyam úgy működik, hogy sokszor szinte sírok a boldogságtól, ha rágondolok, de ha inkább szép lennék, mint okos, meglehet, hogy az életem gondtalanabb lenne. Tény, hogy sok mindent veszek a nyakamba, állandóan új feladatokon és tanulnivalókon pörgök, mert azt érzem, hogy így élek igazán. Akkor is, ha közben futok magam után, mert a nap 24 órája kevés arra, hogy mindent megcsináljak, amit szeretnék. Ha inkább szép lennék, mint okos, mindezeket nem igényelném, tehát az biztos, hogy kevésbé lennék hajszolt.

Tény, hogy a szép emberek általában előnyt élveznek a társadalmunkban. Egy szép arc, egy csinos test kivételes előnyökhöz juttathat valakit, persze, ha tudatosan viseli a külsejét. És bár a haj, a ruha és a smink sokat javít az összképen, a természet adta szép vonásokat nem lehet a semmiből elővarázsolni. De ennek a másik oldala is igaz: hiába vannak valakinek szép vonásai, ha nem törődik magával, akkor azzal még önmagában ugyan nem sokra megy. A megoldás valószínűleg megint az arany középút: akármilyennek is születtünk, abból kell kihozni a legtöbbet.

És bizony, sok embert ismerek, aki csúnya és buta, vagy éppen okos és szép. A KFT-nek nem volt teljesen igaza: ezek a dolgok nem zárják ki egymást. Sőt. Az emberek tekintete nagyon fontos számomra: méterekről kiszúrom a buta tekintetet és nagyon nem kedvelem. Szóval, szerintem a buta ember éppen a butaságából kifolyólag tud nagyon csúnya lenni, az okos meg éppen azért mert okos, nagyon szép lehet. Néhány ember egyszerűen nem hajlandó megfelelni a sztereotípiáknak! :)

Szóval, hogy szép lennék-e, vagy inkább okos? A legjobb az lenne, ha a mostaninál okosabb és szebb is lehetnék, de ez már talán túl sok lenne a jóból! :)

Ti inkább szépek vagy okosak lennétek?