Ha szerencsénk van, gyerekkorunkból hozunk annyi tartást magunkkal, hogy ne maradjunk benne egy rossz kapcsolatban. Sőt, egyáltalán felismerjük, hogy mérgező kapcsolatban élünk. Sokszor nem kapunk megfelelő alapokat és mintát, ezért nem tudjuk, milyen egy egészséges férfi-női viszony.  tovább

Mindannyian a boldogságra, kiegyensúlyozott életre törekszünk. Sokan azt gondolják, ezt akkor érhetik el, ha lesz pénzük,  vagy megszerzik az áhított autót, házat, vagy minden évben eljutnak a Maldív-szigetekre nyaralni. Vajon tényleg a kézzel fogható anyagi dolgok tesznek minket boldoggá? A válasz egyértelműen: nem. Persze álszentség azt állítani, hogy egyáltalán nem számít a pénz, hiszen ha van, az jelentősen megkönnyíti az életet, de boldogságot biztosan nem jelenti. tovább

Vannak barátnőim, ismerőseim, akik félve vallják be, hogy ők nem alszanak egy ágyban a párjukkal. Attól tartanak, hogy így nem illenek bele a konvenciókba, mások azt gondolhatják róluk, hogy nem boldogok együtt. Pedig mégis, csak így kényelmesebb. Persze vannak olyan éjszakák, amit egymás mellett töltenek, de miután sokszor előfordult, hogy nem együtt keltek – mert az egyikük nagyon horkolt, a másikuk pedig rugdosódott, nagyon mocorgott -, kialakítottak egy-egy hálót mindkettőjüknek.   tovább

1973-ban Stockholmban két rabló túszul ejtett négy embert egy bankrablás során. Öt és fél napig voltak összezárva. Ezalatt az idő alatt a fogvatartottak annyira megkedvelték a rablókat, hogy szabadulásuk után pénzt gyűjtöttek számukra, a jogi költségekre. Még az a szóbeszéd is terjed, hogy az egyik túsz és az egyik bankrabló később eljegyezték egymást. Erről az esetről lett elnevezve Stockholm-szindrómának az a kórkép, amikor a bántalmazott fél szeretetet érez a bántalmazó iránt.   tovább

Óriási nehézség, hogy minden szituációban önmagunkat válasszuk, önazonosak maradjunk, még akkor is, ha ezzel mások szimpátiáját elveszítjük. Emlékszem, amikor általános iskolába kerültem, füllentettem a koromról, egy évvel idősebbnek mondtam magam, csak azért, hogy nehogy kirekesszenek. Persze nem ez volt az egyetlen eset, sokszor még ma sem tudom megítélni, hogy mikor vagyok igazán önmagam és mikor vagyok más, csak azért, hogy elfogadjanak. Mert igenis érdekel mások véleménye, annak ellenére... tovább

Nem akarnak gyereket, de sokan közülük kifejezetten szeretik a gyerekeket. Mások már egy gyerek látványától is rosszul vannak. Vannak, akik kizárólag az állatokért tudnak lelkesedni. Néhányuknak a meddőséggel kellett szembenézniük, mások küzdenek azért, hogy lehetséges legyen számukra a művi meddővé tétel. Ők a tudatosan gyermektelenek, child free-k, röviden CF-ek.  tovább

Húsvét hétfő van. Fiatalkoromban a legrettegettebb napok egyike volt. Én oly mértékben utáltam és utálom ezt a "hagyományt", hogy a múlt emlékeit a mai napig heverem. Ha van olyan nő, aki ezt a napot tűkön ülve várta, akkor én kérek elnézést, és egy beutalót a pszichiátriára. tovább

A húsvét a karácsony mellett a kereszténység legnagyobb ünnepe. Krisztus feltámadására emlékezünk hitünk szerint. De ez a (most éppen) március végi időszak egy újabb hosszú hétvége is, meg kötelező pofavizit, rokonlátogatás- és fogadás, na meg a nagy zabálás. Főleg így húsvét hétfőn szoktunk mérleget vonni a magunk mögött hagyott napokból. Nézzük, mi az, ami erre az ünnepi időszakra (is) jellemző majd’ minden családban! tovább

Úgy nőttem fel, hogy gyakran azt éreztem, engem senki sem szeret. Kitaszított, kihasznált, súlyosan és többféle módon bántalmazott gyerek voltam. A szüleim fizikailag, lelkileg bántalmaztak, elhanyagoltak, nem adták meg amire egy gyereknek szüksége van, sem testileg, sem lelkileg. De volt valaki, aki mégis szeretett. tovább

Ha valakinek volt már kutyája vagy macskája, tudja mennyire érzékenyek az állatok. Ugyanúgy tudnak rossz- vagy jókedvűek lenni, megérzik, hogy nekünk éppen milyen hangulatunk van. Feltételezések szerint a kutyák látják a szellemeket és azt is megérzik, ha valakinél közeledik a halál. Egyes kutatások szerint az ebek a következőket is megjósolják: tovább