A világ szép. Alapvetően. Az élet meg jó. Az én életem is jó. Meg az emberek is jók. Úgy alapvetően. Csak sokszor a rossz és nehéz körülmények, az anyagi gondok, a kilátástalanság, a sok-sok megfelelési kényszer – ezek rántják vissza őket. Legalábbis ezt gondoltam sokáig. Volt bennem egy adag küldetéstudat és hit, hogy majd én… Én leszek az, aki szebbé és jobbá teszem ezt a földgolyót, megmentem azokat, akiknek rossz, és mindenki boldog lesz. Én azért, mert segítettem, ők meg azért, mert segí... tovább

"Tüzes koszorú te! szőke hajak gyujtogatója, fényes esőket ivó égi virág! (...)" tovább

"Vannak csendek,  mikor a percet átüti a szó. Nyiss ki ajtót és ablakot, Isten a látogató. (...)"   tovább

Teljesen felesleges kergetnünk a boldogság kék madarát, mert az vagy nem létezik, vagy már réges-rég befogta valaki más. Az is nyilvánvaló, hogy a toronyórát aranylánccal nem a mi kertünkben fogják felállítani buzgó építészek. Az meg egyenesen hiábavaló, hogy mindig az elmúlton, a meg nem valósulton, a soha el nem érhetőn keseregjünk. Vannak azonban hétköznapi csodák, örömcseppecskék, melyeket meglátva, elkapva minden kicsit könnyebb. De ha nem is minden, az aznap biztosan. tovább

"(...) Védj és borits be mostan, Te szép, te bölcs, örök. Örökkön éltem, élek, Csupán hüvelyt cserélek (...)"   tovább

Nárcisztikus kort élünk. Sérült emberek akarnak dominálni, túlkompenzálnak, semmi sem elég. Mindig többet akarnak, és ezt csak materiális síkon tudják megvalósítani, mert a spiritualitástól félnek. Semmi sem elég jó, mert ők maguk nem elég jók saját maguknak a negatív családi, iskolai, egyéb környezeti hatások és a gyakran félreértelmezett vallási „előírások” keltette bűntudat okán. Ezeknek a sérült embereknek és ennek a sérült világnak elképesztő erős ingerekre és hatásokra van szükségük, ho... tovább

Magyarországon minden, ami az átlagostól eltérő, bírálat tárgya: túl okos, túl izmos, túl vékony, túl emancipált, papucs, ne vidd túlzásba, elég lesz már, becsüld meg ezt is, egyél rendesen, hogy mondhatsz ilyet…! De az átlagos is, mert az meg nem tökéletes: azért neki is van narancsbőre, görbe lába, bolti melle, lóg, túl kicsi, túl nagy, eláll a füle, nem becsüli meg, jé... tovább

„Neked könnyű, te vékony vagy!” – hallom időnként kolléganőtől, ismerőstől. Nem vagyok hajlandó elfogadni a „body-shaming” (testszégyenítés) semmilyen formáját, senkitől. Sokan azt gondolják, csak a teltebb alkatúak, illetve a kövér emberek alkatuk miatti megszégyenítése tartozik ebbe a körbe, és azt hiszik, hogy aki sovány, vékony, karcsú, annak aztán bármit lehet mondani! Pedig nem! Minden a testszégyenítés körébe tartozik, amikor egyesek okot keresnek arra, a másik embernek – szerintük – m... tovább

"Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóba döntő vas-igátok Nyakatokról eddig le nem rázhatátok (...)"   tovább

Ha fáj valamink, idegesek vagyunk, nem tudunk aludni, sokszor azonnal gyógyszerekhez nyúlunk, pedig nem kéne. Nem elég, hogy mérgezzük magunkat, csak a tüneteket kezeljük. Vannak olyan módszerek, amelyekhez saját magunkon kívül nem kell semmi más, gyakorlásukkal mégis akár műtéteket kerülhetünk el, testi és lelki kínokat szüntethetünk meg és csökkenthetjük az életünket megmérgező stressz hatását is, ráadásul jobban megismerhetjük magunkat. Ez a módszer pedig nem más, mint a relaxáció. tovább