Gyereket nevelni kemény. Nagyon kemény. Sőt, sokszor a teljes hiábavalóság szele leng körbe, ha megpróbálunk észérvekkel hatni csemeténkre. Amíg kicsi, addig azért, mert nem érti (úgy csinál, mintha nem értené), ha nagyobb, akkor meg azért, mert 8-9 éves felnőttként neki senki ne mondja meg, mit csináljon, ugyebár. A kamaszok hozzán(k)állását már meg sem lehet említeni zokogógörcs nélkül.

Ám talán nem teljesen reménytelen a helyzet. Mielőtt a gyerekvállalás előtt álló ivarérett fiatalok sterilizáltatnák magukat vagy szüzességi fogadalmat tennének, vagy maximum egy macska beszerzéséig merészkednének gondolatban, olvassák el ezt a kis listát, melyből kiderül, hogyan is kell(ene) viszonyulnunk csemetéinkhez mindenki nagy-nagy boldogságára!

1. Soha ne mondd: Ne üvölts mááááár!

Helyette javallott: Talán ha egy kicsit halkabban beszélnél…

És a valóság: Általában sokszori felszólítás után, a fogaink között szűrve jutunk el a második mondatig. Előtte valószínűleg 10-szer kértük ordítva, hogy egy kicsit maradjon már csendben.

2. Soha ne mondd: Ne egyél olyan gyorsan!

Helyette javallott: Tudod, legalább 36-szor kell megrágni minden egyes falatot!

És a valóság: Nyilván ez teljesen életszerű reggelente, mikor a 15 perces csúszással felébresztett gyerek félkönyékre dőlve kornyadozik az asztalnál. Mi pedig áhítattal nézzük, mire 3,5 óra múlva, minden kanál gabonagolyót 32-szer megrágva befejezte a reggelit.

3. Soha ne mondd: Szállsz le onnan azonnal!

Helyette javallott: Mássz ide vissza szépen, kérlek!

És a valóság: Mint a túsztárgyalók a hídról ugrani készülő öngyilkosjelölttel…

4. Soha ne mondd: Meg fogod ütni magad, meglásd!

Helyette javallott: Légy nagyon óvatos, kérlek!

És a valóság: Valószínűleg az első mondat az életszerűbb, annyi kiegészítéssel: Meg fogod ütni magad, meglásd! Én meg még meg is verlek!

5. Soha ne mondd: Hülye vagy? Tényleg nem érted?

Helyette javallott: Nyugodj meg, gyere, oldjuk meg ezt a problémát közösen!

És a valóság: A mateklecke felett ültök 2 órája, mint Dumb és Dumber, se gyereknek, se szülőnek sincs lila gőze a megoldásról. Gyerek ilyenkor radírt rág, íróasztalt firkál, álmodozik, te pedig úgy döntesz, hogy legalább méltóságod utolsó morzsáit megőrzöd, s nem ismered be a vereséget: - Na, nekem erre nincs időm. Vidd oda apádnak!

6. Soha ne mondd: Szégyelld magad!

Helyette javallott: Légy szíves, gondolkodj el a viselkedésedről!

És a valóság: A STAR WARS valamelyik epizódjában van egy jelenet, melyben Ewan McGregor mint Obi van Kenobi mágusként (ja, megvan: jedi) megbabonázza egy okvetetlenkedő ellenfelét: - Most szépen mész, és elgondolkodsz az életedről! Ezt a mondatot építsd be a nevelési elveidbe, így ha Gyermek bevágja a durcát, csak ránézel és már masírozik is az életéről gondolkodni.

7. Soha nem mondd: Azt mondtam, NEM!

Helyette javallott: Sajnálom, de nem fogom megváltoztatni a véleményem.

És a valóság: Ki nevel kamaszt? Ajtócsapkodás, ordibálás, három napig duzzogás, sértett ki- és bevonulás, a barátokkal való végeláthatatlan csetelés a két vén „oldschool” marha (ezek lennénk mi, szülők) által teremtett rettenetes körülményekről, gyámügy száma a hűtőn…

8. Soha ne mondd: Ez túl drága!

Helyette javallott: Holnap veszünk valami mást ehelyett, oké?

És a valóság: Hjjjaa, veszélyes vizek ezek. Gyerek kinézte a 36e Ft-os legó lakóautót, de az túl drága. Naná, hogy az! Ám a leszerelő kamumondatban nem adtunk meg összeghatárt másnapra. Fennáll a veszélye, hogy a lakóautó mellett álló csodakastély is megtenné a csemetének, ami „csak” 28e-be kerül… Meg kell határozni, hogy életünk értelme nem kapja meg a lakókocsit, de lesz helyette egy túrórudi másnap. Biztosan örülni fog.

9. Soha ne mondd: Nahát, ilyet én sosem csináltam gyerekkoromban!

Helyette javallott: Nekem teljesen más volt a gyerekkorom.

És a valóság: Igen, s ha nem egészítjük ki apróbetűs résszel a mondatot, gyermekünk joggal feltételezi, hogy mi már gyermekként is roppant ellenszenves, stréber és tudálékos lények voltunk, akiket a normálisak uzsonnamaradékkal dobáltak.

10. Soha ne mondd: Elmondom apádnak, csak jöjjön haza!

Helyette javallott: Sajnálom, mindent el kell mondanom apádnak. Hát, nem fog örülni.

És a valóság: Mi a különbség a két mondat között? A másodiktól a gyerek ugyanolyan cefetül fogja érezni magát, mint az elsőtől.

+ 1. Soha ne gondold, hogy a gyerekre észérvekkel is lehet hatni kiélezett szituációkban!

Helyette: Próbálj meg türelmesen visszagondolni a saját gyerekkorodra és a saját szüleidre! Hátborzongató lesz az analógia.

V. Szabó Kriszta