1847-ben e napon, azaz szeptember 30-án született Hugonnai Vilma (1847-1922), az első magyar orvosnő.

Erejére, kitartására egész életében szüksége volt, egy percre sem lankadhatott.

Öt testvérével együtt a nagytétényi kastélyban töltötte gyerekkorát. Édesanyja TBC-ben szenvedett, ezért – a fertőzés veszélye miatt – a gyerekek napi tízperces audiencián beszélhettek vele a szoba – terem – másik végéből. Az édesanya minden gyerekét tanulásra biztatta. A kis Vilmának nagyon hiányzott az ölelő szeretet, s alig töltötte be tizennyolcadik életévét, feleségül ment Szilassy György földbirtokoshoz. A házasságból három gyermek született.

Ifjú házasként Vilma Vasadra került, férje azonban rendszeresen magára hagyta: kaszinózott, kártyázott, mulatott, régi kedvesével tartotta a kapcsolatot. Azért, hogy Vilma ne legyen olyan magányos, a család visszaköltözött Pándra, Vilma gyerekkori vakációinak színhelyére. A házasság azonban az első néhány év után megromlott. A férj később eljátszotta a legendás Szilassy-birtokot is.

Vilma régóta a természettudományok iránt érdeklődött, az anyósával pedig, aki mindenáron háziasszonyt akart faragni belőle, szintén megromlott a kapcsolata.

1869-ben Vilma felfigyelt egy újsághirdetésre, miszerint a zürichi orvosi egyetemre nők is jelentkezhetnek. Amikor férjének felvetette az ötletet, hogy jelentkezne ide, azt a választ kapta: mehet, de pénzt nem ad hozzá. Vilma a tanulást választotta, 1872-től a zürichi orvosi egyetem hallgatója lett: férjétől kapott ékszereit eladta, de még így is nagyon szűkösen élt tanulmányai idején. Egy időre vegetáriánus életmódra tért át, mert nem volt pénze húsra sem. Tanulmányait kiváló eredménnyel végezte. A közös szállón lakó orosz lányokkal hamar összebarátkozott, egyikük latin professzort is szerzett neki.

Három év elteltével, édesapja halála miatt hazautazott. Rettegett attól, hogyan fogadja majd a fia, akit alig pár évesen hagyott hátra. Félelme alaptalannak bizonyult: a rengeteg együtt töltött idő és közös játék hamar közel hozta egymáshoz anyát és fiát. A nyár elteltével azonban Vilma visszatért Zürichbe, és folytatta orvosi tanulmányait.

1879-ben védte meg disszertációját és avatták orvossá. Az egyetem elvégzése után még egy évig Zürichben maradt, az egyetem sebészeti klinikáján és egy alapítványi kórházban dolgozott. Ezt követően hazatért Magyarországra, mert itthon szeretett volna gyógyítani.

Itthon azonban Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter jogszabályokra hivatkozva elutasította orvosi oklevelének elismertetésére irányuló kérelmét, annak ellenére, hogy a pesti orvostanári kar támogatta Vilma kérelmét; még arra sem volt módja, hogy a szigorlatok újbóli letételével megszerezze a Magyarországon elismert okiratot. Trefort azt tanácsolta neki, végezzen el egy bábaképző tanfolyamot, azzal gyógyíthat. Jobb megoldást nem látván, Vilma ideiglenesen beletörődött. A tanfolyam vezetője nem is várta el, hogy megjelenjen az órákon, csak megküldte neki az oklevelet.

Eközben férje teljesen eladósodott, ezért Pestre költöztek, ahol Vilma szülésznőként dolgozott, hogy eltartsa a családot - Szilassyval kötött házassága azonban hamarosan felbomlott. Szilassy régi szerelméhez költözött, Vilma pedig rendszeresen küldött nekik pénzt.

Vilma ekkoriban írta „A nők munkaköre” című tanulmányát, a nők egyenjogúsítását szorgalmazó szervezkedésekben vett részt, állást foglalt a nők számára is kedvező iskolareform mellett. Minden olyan kezdeményezésben részt vállalt, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául.

1887-ben megismerkedett Wartha Vincével, aki vegyész, műegyetemi tanár volt. Hamarosan feleségül ment hozzá, s megszületett kislányuk, Vilma. Egy időre felhagyott a szülésznői praxissal, és kutatott, de továbbra is bízott abban, hogy orvosi diplomáját Magyarországon is elismerik egyszer. Problémája ekkor már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.

Trefort Ágoston és a hasonló nézeteket képviselő döntéshozók hajthatatlanságát látván a császárhoz fordult, ahonnan szintén elutasító választ kapott, ám 1895-ben engedélyezték, hogy a nők egyetemi tanulmányokat folytathassanak. Vilma újból kérvényezte diplomájának elismerését, mire azt a feltételt szabták, ha újból levizsgázik, orvossá avatják. Vilma teljesítette a feltételt, kitűnőre vizsgázott minden tárgyból. 1897-ben Budapesten, egyetlen nőként, orvosdoktorrá avatták. A padokban pedig már ott ültek az első- és másodéves diáklányok. Vilma ezt követően főként nőket és szegény pácienseket gyógyított.

Ugyanakkor még mindig sokan ellenezték a nők megjelenését a konyhán kívül. Vilma 1899-ben sajtópolémiát vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel, aki ellenezte a nők jelenlétét az értelmiségi pályán. Vilma ekkor megírta „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát, amelyben, többek között, pontosan megjelölte a nők szerepét, például az egészségügyben. A nők ügyén kívül elkötelezett volt az egészségügyi felvilágosítás mellett is.

Elhivatottan szervezte a leánygimnáziumokat, betegápolást, gyermekgondozást tanított. Tudományos érdeklődése középpontjában a nők és a gyerekek álltak, és továbbra is számos közéleti vitát folytatott a nők jogegyenlőségével kapcsolatban.

1914-ben, 67 éves korában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. Számos településen létesített betegápolói és orvosi teendőket ellátó betegmegfigyelő állomásokat, ahol okleveles doktornők és nővérek dolgoztak. Ezen erőfeszítéseire tekintettel 1915-ben hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott.

Mind az orvostársadalom, mind a nők rengeteget köszönhetnek Hugonnai Vilma elszántságának, kitartásának és hivatástudatának. Egy percre sem lankadt.

1922 márciusában hunyta le a szemét örökre.