Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

 valaki jár a fák hegyén

 ki gyújtja s oltja csillagod

 csak az nem fél kit a remény

 már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem

 ez a megtartó irgalom

 a gondviselő félelem

 kísért eddigi utamon

 valaki jár a fák hegyén

 vajon amikor zuhanok

 meggyújt-e akkor még az én

 tüzemnél egy új csillagot

 vagy engem is egyetlenegy

 sötétlő maggá összenyom

 s nem villantja föl lelkemet

 egy megszülető csillagon

 valaki jár a fák hegyén

 mondják úr minden porszemen

 mondják hogy maga a remény

mondják maga a félelem

(1994)